Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig

mességéből mind a nyavalyák, mind a halálozások meg szűntek, mind a mellett hogy kedvetlen ködös üdők járnak, betegünk mégis igen kevés van... 1848 februárjában készítették az utolsó feudális összeírást, „Czéh János bíróságában", rovásadó-kivetés céljából.

101 Ekkor a teljes adóalapot összeírták, hisz minden 480 forintjövedelem után egy rovást tettek. A családfőket tekintve 45 jobbágyot, 136 zsellért és 16 lakót találtak, s hozzájuk 16 éven felüli családtagként 5 testvér, 207 fiú és 31 leány tartozott. A településen élő szolgák száma 19, a szolgálóké 2 fő volt. 946 épület találtatott, szántóföld 1442 hold, kaszáló 513, kapás szőlő 1282. A közösen használt legelő összes kiterjedését 1485 holdnak írták, amelyen 245 ökör, 116 tehén, 25 tinó és 15 borjú legelt 114 ló és a két csikó mellett. Viszonylag magas volt a juhállomány 891 állattal, viszont meglepően kevés sertést tartottak, 76-ot. 7. kép. A második katonai felvétel részlete (1853) Nem adózott ellenben a 29 nemesi funduson élő családfő és természetesen családtagjaik sem. A névsort leegyszerűsíti, hogy a nemes famíliák köre a törökkor óta nem sokat változott, csak éppen több rokoni ágra tagolódtak. A legnagyobb múltú 17 Maka családfő mellett találtatott még tíz Berecz nevű, s Ilkey Sándor valamint Ludányi József nemes urak. Nekik összesen 301 hold szántó, 107,5 kaszáló és 429 hold legelő volt a kezükön. Vagyis a mezővárosban élő nemesi családok átlagosan egyharmad parasztteleknyi földdel rendelkeztek. 101 HML. IV-7/b/52. Gyönyöspata rovásadó összeírás