Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig
Hever, Lőrinczi, Maroth, Rácz, Takács és Tábi családok tűntek fel a forrásokban. A sokáig új betelepülőként emlegetett Berecz család azonban tősgyökeres, hisz őseiket már az első török adóösszeírásban megtalálhatjuk. Ami viszont a Berecz családban gyökeres változást eredményezett, hogy a Maka família 1666. évi nemesítése után ők is armálist kaptak III. Károlytól 1714. március 4-én. 52 A bortermelő Patán a földesurak előszeretettel telepítettek le nemcsak telkekre ültetett jobbágyokat, hanem zselléreket is, ők főként a helység akkori peremén, az osztatlan gyepen, „pásztos helyen" építették fel lakásukat. A telkes jobbágyok számára pedig szántókat és réteket is biztosítottak. így aztán a jobbágy vándorlás a minimálisra zsugorodott, mert a lakóház és a föld már véglegesen a mezővároshoz kötötte az új lakosokat. Az ő letelepedésükkel a XVIII. század elején Pata ősi központja - a Várhegy alatti, s a templom körüli részek - mellett benépesült a Tobán is. 53 Az 1690-es években a Haller család a hegyes-völgyes területi adottságok miatt román pásztorokat hívott Patára, de „az Oláhok felszámlázván Patára mintegy három esztendeig itt laktanak, s innét elvévén szállásokat, azon oláhok helyire magyar gazdák szállottak" - emlékezett vissza egy 80 éves szemtanú 1744-ben.. 54 A földesurak örömmel fogadták az új jobbágyokat, szükség is volt a dolgos kézre, csak hát nem volt mindegy, kinek a birtokrészén telepedtek meg. A régi telkiföldek hovatartozása egyértelmű volt, mindenki tudta kinek tartozik szolgáltatással, de akik azon kívül telepedtek házhelyekre, azok földesúri függése vitatható volt. Amíg lehetséges volt, a visszaszállingózó vagy az újonnan betelepülő jobbágy nem az elkülönített régi telkekre telepedett, hanem „...az régi egész fundusokon kívül levő házhelyekre szállott, maga földesurát megszállásának idején maga választhatta, és az ki kit akart uralni, szabad volt véle annak részére építette az házát, sem egyik, sem másik rész nem háborgatta... " Az 1744. évi tanúvallomások ötven év távlatából is megőrizték gróf Koháry ispánjának az erőszakosságát, aki a település úgynevezett siroki részére (a Nyári-örökösök területe) települt jobbágyokat erőszakkal áthajtotta, senkit nem engedett ott építeni. Viszont aki őt választotta földesurának, annak házhelyet adott, sokszor a házat készre építtette, s az egész telkes fundusokhoz elkülönözött földek, rétek is tartoztak. 55 A viszonylagos nyugalomnak köszönhetően 1701-ben már 183 felnőtt jobbágyférfi lakott a mezővárosban és 159 nő. Az éves bortermést 398 akóra becsülték, s igencsak szaporodott az állatállomány is, hisz a jobbágyok 366 tehenet, ökröt tartottak, s 148 egy éven felüli tinót. A lovak, csikók száma 35, a juh, kecske, bárány állomány 275 volt, míg sertésből, féléves süldőből 688-at írtak össze. A szemes termény nem kiugró, az őszi búza, kétszeres, rozs termését összesen 1524, a tavaszi árpát, zabot 826 kilogrammra becsülték. 56 A kifejezetten adóztatás céljából készült összeírás talán nem mindenkit és nem minden javat jegyzett fel, ennek ellenére érzékelhető, hogy a település kezdett magához térni a fölszabadító háborúk okozta sokkból. A fellendülés azonban átmenetileg megtört a Rákóczi szabadságharc éveiben. A XVIII. század első éveire Pata már mintegy 100-110 háztartásnak adott otthont, míg 1712-ben ismét csak 44 családot tudtak összeírni. 57 Az emberek nem annyira katonának távoztak a településről, hisz sokáig összesen két patai nevet őrzött az emlékezet, akik a 52 HORVÁTH László 2001. 59. 53 BOROVOSZKY Samu 1909. 42. 54 SOÓS Imre 1981. 55 HORVÁTH László 2001. 60. 56 HML. Közgyűlési Iratok 1707. 103. sz. 1701. évi adóösszeírás 57 SUGÁR István 1966. 21.
