Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig

velése érdekében - minden lehető eszközt megragadtak minél magasabb adó beszedésére. (A defterdár a forrás szerint nem 900, hanem 1500 forintot szedett be és egy részletben.) A török iratokból kirajzolódó kedvezőtlen XVII. századi összképnek nem mondanak ellent a magyar állami adóztatás céljából készült jegyzékek. A kamarai portális összeírások szerint a patai adóporták száma jelentősen visszaesett az 1680-as évekre.

35 A portaszámok viszonyítása végett három szomszédos település adatait is közlöm. (A képet torzítja, hogy a XVII. századra megváltozott a porta fogalma.) Portaszámok néhány mátraaljai településen (1549-1682) Ev Pata Réde Tarján Püspöki 1549 20 5 1552 6 5 6 6 1554 21 6 9 6 1557 28 1564 28 6 15 8 1675 5 — — — 1682 5 Az 1672. évi, ugyancsak a kamara által készített dézsmajegyzék szerint 90 patai jobbágy volt képes gabonából, 54 szőlősgazda pedig borból terménytizedet fizetni. 1680-ban Almásy András gyöngyösi plébános bérelte az egyházi tizedet, aki viszont János fivérének adta tovább „albérletbe."

36 A pataiaknak természetesen jó viszonyt kellett ápolni a magyar hatóságokkal is. E viszony nyilván nemcsak az összeírásokra és adóbehajtásra terjedt ki, illetve nemcsak a királyi és vármegyei hatóságokra. A nagyobb földesurak 1570-től enyingi Török Ferenc, majd 1606-tól a Nyáry család és leszármazottaik, illetve a beházasult Haller család tagjai, míg a mezőváros másik felét a Losonczyak után 1582-től Ungnád Kristóf, a XVII. század első felében pedig a gróf Forgách család bírta, pontosabban 1647-től zálogos birtokosként a szintén nagyhatalmú Koháryak.

37 (A Nyáry vagyon 1650 körül feldarabolódott Nyáry Miklós négy gyermeke között az úgynevezett négy líneára, illetve Nyáry Borbála révén a Haller részre.) 1693-ban a helység akkori 77 jobbágytelke 7 földesúr kezében volt: gróf Koháry Istváné 38, báró Haller Sámuelé 17, a „négy líneáé", azaz a Bossányi, Huszár, Repeczky és Sőtér családoké öt-öt, Vay Ádámé pedig két telek. Pata a Koháryak révén a Felvidéken állomásozó magyar főkapitányok védelmét is élvezte a XVII. században. 1621-ben Bethlen Gábor a füleki várban, 1683-ban Thököly Imre a gácsi várban, majd a részben birtokos gróf Koháry István a szécsényi táborban, 1684-ben pedig Barkóczy Ferenc a párkányi táborban állított ki védlevelet Pata részére, sőt az utóbbi még fegyveres szolgálatra is felhívta a patai népet. Ezzel együtt is nagyon szerény eszközei lehettek a mezőváros vezetőinek a „két pogány közti" lavírozásra.

38 35 Az úgynevezett „porta" nem házat, vagy gazdaságot, hanem adókivetést egységet jelölt. A XVI. században egy porta = négy egész telek, vagyis négy ökörrel szántó jobbágycsalád, vagy két ökörrel szántó nyolc jobbágycsalád, vagy 16 zsellér. 36 SUGÁR István 1966. 20. 37 SZEDERKÉNYI Nándor III. 1891. 253. 38 Hegyi Klára kutatásai alapján