Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Farkas Csilla: Rézkori sírok Vámosgyörk határában
fordult, hogy a gépek által megrongálva vettük észre a sírokat, vagy a gépek kanala alól mentettük, ami még menthető. A területen több kultúra emlékeit is megtaláltuk. A tervezett déli bekötőút területén 35 darab Árpád-kori 2 , 13 darab rézkori, és 3 állatváz került elő. Sajnos a szkréperek több sírban is kárt tettek. Az ide depózott föld és a működő sertéstelep miatt igen korlátozott területen folyt a kutatás. A temető valószínűleg a kutatott területtől északra tovább folytatódik, de a további kutatást akadályozta az itt felhalmozott humuszhányó. A terület keleti részén szórványosan kora bronzkori objektumok, illetve tőlük északra bolygatott, illetve szórvány Árpád-kori anyag került elő, valószínűleg ez a kora középkori telep szinte teljesen elpusztult a mezőgazdasági művelés és a téesz építkezések során. Az Árpád kori teleptől délre, közvetlenül a kis tárolók mellett nyolc rézkori sír, és néhány kora bronzkori objektum maradványait találtuk meg. Az érintett terület nyugati részén a bádeni kultúra emlékei kerültek elő. A késő rézkori telepen elsősorban gödrök, vermek, árkok jelezték az egykori megtelepülést. Néhány gödörben csontvázakat, illetve emberi koponyákat találtunk. A telep területéről nagy mennyiségű kerámia, kőeszköz, illetve egy nagy testű kérődző állat többször teljesen épen maradt vázai is előkerültek. A folyópartot követve, szinte az egész területen végighúzódik egy nagy vaskori település 3 . Elmondhatjuk tehát, hogy a középső rézkortól, kisebb nagyobb megszakításokkal folyamatosan lakott terület volt ez a vízpart dombhát a 12. századig. Ebben a tanulmányban csupán röviden beszámolok a rézkori sírokról, a részletesebb vizsgálódásra a későbbiekben kerül sor. A rézkori sírok leírása 64 feltételezhető sírt találtunk a területen. Ebből 35 darab az Árpád-kori faluhoz tartozhatott. Több sírban melléklet nélküli gyemiek váz volt, nyújtott helyzetben, ezek feltételezhetően az Árpád-kori temetőhöz tartoztak, hiszen illeszkedtek a temető soros rendszeréhez. Volt néhány erősen bolygatott, töredékes váz, amit szintén a sorba illeszkedés, illetve Ny-K-i tájolása alapján tartunk az Árpád-kori temetőhöz tartozónak. Három igen töredékes állatváz is a számozott sírok közé került. A szóban forgó területen három különböző csoportban voltak rézkori sírok (2. kép), a három csoport eltérő tulajdonságokat mutatott. Igen sok sírt megrongáltak, vagy elpusztítottak a gépek. Lehetőségeink szerint igyekeztünk mindent feltárni, de az igen nagy terület és a munkálatok miatt korántsem mondhatjuk el, hogy a feltárás teljes volt. A későbbi korok emberei is sok sírt pusztítottak el, így a temető szerkezetéről nem vonhatunk le pontos következtetéseket. Különösen igaz ez az első csoport sírjaira, a terület keleti részén, melyek a tervezett bekötőút és a sertés telep környékén voltak (3/a kép). Ezeket a sírokat a későbbiekben megbolygatták a szkíta telep házai, az Árpád-kori temetkezések, valamint 20. századi bolygatások. A keskeny területen feltárt sírok viszonylag nagy összevisszaságot mutatnak, rendszer nem figyelhető meg bennük, ennek oka a folyamatos bolygatottság és pusztulás is lehet. ?. A X-XI. századi temetőről és az Árpád-kori településről Pap Ildikó Katalin írt, ugyanebben a kötetben. 3 A vaskori településről előadás hangzott el Debrecenben a II. Őskutatók Konferenciáján. 2000. november 6-8. (Farkas Csilla)
