Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Kozári József: Adalékok Gyöngyös 1956-os történetéhez

4. kép. Nemzetőr ravatala Gyöngyösön 1956-ban. hogy elkerülik Gyöngyöst, de még jóformán vissza sem értünk a Szurdokpartról, - a találkozó helyszínéről - amikor már megkezdődött a páncélosok átvonulása a városon. Mindenesetre a nemzetőrség felállt és őrködött a város és környékének biztonságán. A gyöngyösi nemzetőrségnek 5 szakasza volt - emlékezik Hegyvári Sándor, a nemzetőrség egykori fegyvermestere. Nem mindenkit vettünk fel, csak aki katonaviselt volt, tehát ki volt képezve, vagy akit a szakaszparancsnok javasolt. Általában a nemzetőrségbe csak a vállalati munkástanácsok által javasolt személyek kerülhettek. Voltak, akiket nem szereltünk föl. Például egy október elején a börtönből szabadult személy is volt a jelentkezők között, nem politikai elitélt volt, hanem sikkasztásért kapta a büntetést. Természetes, hogy nem kapott fegyvert. De nem ez volt az egyetlen eset. Bodó Attila alakította meg a nemzetőrséget, de tulajdonképpen Bérces alezredes volt itt a fej és az ész. Mi csak rendesen dolgoztunk. 150 főre kértünk fegyvert a laktanyából, de többet küldtek. Hajói emlékszem 100 géppisztoly, 50 hosszú puska szuronnyal, 50 karabély, 30 TT pisztoly és 10 golyószó érkezett, meg vagy 100 kézigránát. A fegyverszoba a rendőrség első emeletén volt. Engem nem a munkástanács választott, hanem a honvédség nevezett ki mint fegyvermestert. Amikor odakerültem a nemzetőrség épületébe (ez korábban a rendőrség épülete volt KJ) nyitott páncélszekrényeket láttam. Mondtam is Szabó Gyulának, hogy zárjuk le a páncélszekrényeket, mert olyan papírok vannak itt, amik háborút robbanthatnak ki a lakosság között. Valaki elolvassa, hogy mit írtak róla, hogyan, miért jelentették föl, és agyonlövi a feljelentőt a főtéren. 12 páncélszekrényt zártam le és a kulcsokat csak a rendőrségnek adtam át. Persze azt nem tudom, hogy ezt megelőzően milyen anyagok kerültek ki a páncélszekrényekből. Kezdetben két szakasz járőrözött a városban, később már csak egy, mert nem volt többre szükség. A másik szakasz készültségben volt. Déli 12 órakor vették át a szolgálatot, és másnap délben adták át. Tehát 24 órás szolgálatot láttak el, amit 48 óra pihenő követett.