Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Csiffáry Gergely: A másik Lenkey: Lenkey Károly honvéd ezredes (1803-1874.) életrajza

fogságba, s börtönbe. Elmondása szerint 1849. augusztus 7-től vagy 8-tól hol gyalog, hol pedig lovon, a fogságba esést sikeresen elkerülve, valamikor augusztus 20-a körül tért visz­sza Egerbe, a családjához. Mindössze 48 óráig maradt titok hazaérkezése, mert már har­madnapon egy ismerőse közölte vele, hogy az osztrák katonai parancsnoknak, Köllő őr­nagynak, tudomása van visszatértéről. Azért, hogy elfogatását megelőzze, személyesen je­lentkezett az osztrák tisztnél Egerben. Az őrnagy hivatalosan, de nem ellenségesen fogad­ta, s jóakaratának jeléül azt az eljárást tárta elé, hogy, bár neki parancsa van minden hon­véd főtiszt elfogatására, miután önként jelentkezőről van szó, megkérdi Haynautól, mi le­gyen a sorsa. Öt nap múlva megérkezett a rendelet Pestről, hogy Lenkey ezredest kíséret mellett szállítsák el. Köllő őrnagy még azt is megengedte, hogy személyes ügyeit elrendez­hesse, s ezért egy nap haladékkal indította útnak Pestre. 83 Pesten nem vonult be egyenesen a forradalmárok és szabadságharcosok hírhedt börtö­nébe, a pesti Újépületbe, hanem lerázta a kísérőjét, viszont nehogy mint szökevényt kerít­sék kézre, elment Kempen 84 tábornokhoz, aki Haynau helyettese volt, miután az utóbbi éppen Bécsbe utazott. Bejelentkezett nála, s a tábornok azon kérdésére, hogy nemzetőri őr­nagy volt-e, igennel válaszolt. A tábornok azt kérte, írassa fel a lakcímét az inasánál. Az idő­ben Lenkey Károly a budai várban lakott unokatestvérénél, vagyis Lenkey Emmánál és az ő férjénél, Peregriny Eleknél. Egy pár nap múlva a várparancsnok elébe kívánták vezetni hazulról, de miután kiderült, hogy nem azonos Lenkey János tábornokkal, szabadon en­gedték. Egy hónapja élhetett már Budán, amikor besúgók útján az utcán felismerték s utóbb, 1849. szeptember 26-án, elfogatási paranccsal az Újépületbe szállították. Itt a pavi­lon második emeleti 5. számú cellájába zárták. Fogolytársai voltak: Paur 85 ; Dobieczky 86 , Gyira 87 és Zuber 88 nevű tisztek. Hadbírájául azt a Dreier nevű hadbírót jelölték ki, aki egykor brodi határőrezrednél szolgált Horvátországban ugyanakkor, amikor Lenkey Vukováron volt százados, s így ismerték egymást. Miután Lenkey ismerős tiszttárs volt, a vallomástétel végére odaírta: nem súlyos bűnös. Utóbb 36 fős fogolycsapattal Aradra szállították, személyenként egy gránátos kísérte őket a vasútig. Szolnokig vasúton szállították valamennyiüket, onnan tovább lovas kocsi­kon utaztak, ahol két fogolyra egy fegyveres kísérő jutott. November közepére érkeztek Arad várába,ahol a kazamatákba zárták a fogva tartottakat. 89 További sorsát részleteiben Lenkey Károly időskori memoárjából ismerjük. Napok múlva Aradon elkezdődött a kihallgatásuk. Itt szerzett tudomást Károly, hogy az öccsét, Lenkey Já­nos tábornokot is Aradon tartják fogva. Perczel Antal 90 bajtársával sikerült elérnie, hogy a 83 EGERVÁRI (POTEMKIN) Ödön 1869. 177-178. 84 Báró Johann von Kempen utóbb 1853-ban már bécsi katonai kormányzó volt. - RÓZSA György-SPIRA György 1973. 480. 85 Paur Iván János honvéd ó'rnagyról van szó, aki öthónapos vizsgálati fogság után kegyelmet kapva szabadult 1850-ben az aradi börtönből. - BONA Gábor, 1983. 260. 86 Dobiecki, Franciszek szintén lengyel származású lovag századosként szolgált, majd Aradon 12 évi várfog­ságra ítélték, de 1850 nyarán kegyelmet kapva szabadult. - BONA Gábor, 1983. 175. 87 Gyra, Adam lovag, lengyel származású honvéd őrnagy volt, akit Aradon 12 évi várfogságra ítéltek, viszont 1850 nyarán kegyelmet kapott, s kiszabadult. - BONA Gábor, 1983. 165. 88 Zuber Antal nemzetőr őrnagyot Aradon 10 évi várfogságra ítélték, de 1850-ben kegyelmet kapott. - BONA Gábor, 1983. 262. 89 EGERVÁRI (POTEMKIN) Ödön 1869. 185. 90 Perczel Antal nemzetőr őrnagyot Aradon 10 évi várfogságra ítélték, de 1851-ben kegyelmet kapott. - BONA Gábor 1983. 262.

Next

/
Thumbnails
Contents