Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Csiffáry Gergely: A másik Lenkey: Lenkey Károly honvéd ezredes (1803-1874.) életrajza

Lenkey Károly családja és származása A Lenkey család eredetileg Gömör megyebeli família, amelynek ősi fészke Sajólenke [ma Szlovákiához tartozik az egykori Gömör-Kishont megyei falu, s a neve: Lenka] volt. Sajólenkét eredetileg Nenkének nevezték, melyről a családot is hosszú ideig Nenkei néven említik az iratok.

1 Más forrás szerint a Lenkey ősök a nemességet 1320-ban kapták.

2 A családot még az 1549-ben készült összeírás is Nenkei néven említi. Viszont 1588-tól már Lenkey néven fordulnak elő az okiratokban.

3 A Lenkey család utóbb kettévált, a zádorfalusi és imolai ágra, mindkét ág még a XVI. században Zádorfalván lakott, közös ősük Lenkey Demeter. Lenkey Demeter Gömör megyei szolgabíró volt. 0 már Zádorfalván lakott, de rajta kívül több Lenkey is élt ugyanitt. Lenkey Demeter Márton nevű fiától ágazik tovább a család. Lenkey Márton gyerekei 1653-ban osztoznak az örökségen. Fiai közül L. Demeter az imolai birtokon települt le, míg öccse L. Ferenc a Zádorfalván virágzó ág ősapja lett. Lenkey Ferenc fia L. György még Zádorfalván lakott. Lenkey György a tábornokká lett János és Károly honvéd ezredes dédnagyapja volt. Később a Lenkey nemzetség olyannyira terebélyes lett, hogy a határt is saját ekével művelte, vagyis elszegényedett, s jobbágyok híján maguk húzták az ekét. Az ősök között Lenkey János néven 1704-ből ismerjük azt a férfit, aki a felkelt gömöri nemesség tizedeseként harcolt Rákóczi Ferenc zászlaja alatt, s rajta kívül a családban L. András és L. Péter szintén, mint derék kurucok küzdöttek a szabadságért.

4 Végül is a Lenkey nemzetséget az ún. hétszilvafás nemesek közé sorolhatjuk. Azok közé, akiknek jobbágyai nem voltak, nemesi kiváltságaikból csak a „kutyabőr" maradt. A gazdálkodás mellett szorgalmasan ápolták a nemzeti hagyományokat és azokat követve gyakorta váltak rebellisekké. Mint már említettem, a család több ágra szakadva élt. Ezeknek az ágaknak eltérő elnevezései voltak. Úgymint: zádorfalusi és imolai, ragályi, szuhafői, Bars megyei, vámosi és sajókeresztúri, mezőkeresztesi és végül a Lenkey Jánosról elnevezett „tábornoki ág".

5 A Lenkey család címerét Nagy Iván családtörténeti művében így írta le: „Czímere függőlegesen kétfelé osztott pajzs, a jobboldali osztályban két vízirányosan egymás fölött fekvő csíkolat látszik, a baloldali osztályban hátulsó lábain oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva. Ugyanilyen oroszlán emelkedik ki a pajzs fölötti sisak koronájából is. A pajzsot két oldalról foszladék [barokkos kartus!] veszi körül.

6 A család címerénél (lásd 1. kép) meg kell említeni, hogy az egyes ágak más-más címert használtak, de az oroszlán szinte mindegyikben előfordul. A Lenkey család ún. „tábornoki ága" a Nagy Iván által leírt címert használta, erre enged következtetni a Siebmacher-féle címerlexikon, amely ezt a címert jelölte meg Lenkey Károly (Károly és János édesapja), valamint testvérei címereként.

7 Az úgynevezett „tábornoki ág" megalapítója Lenkey Károly 1 FORGÓN Mihály 1909. II. 70. - A legelső Lenkey őst a XIII-XIV. században említik, név szerint bizonyos Nenkei Filentérő\ (1289-1360) van szó, az ő fia Makó (1365) már előfordul a gömöri nemesek sorában. ILA B., 1940. 20. 2 CSÍKVÁRI Antal 1939. 268. 3 FORGÓN Mihály 1909. II. 71. 4 FORGÓN Mihály 1909. II. 71. 5 FORGÓN Mihály 1909. II. 72-75. 6 NAGY Iván 1860. VII. 93. 7 Siebmacher's Grosses und allgemeines Wappenbuch. 1888. 396. 276. tábla.