Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban
masztják alá a már idézett, Gyöngyösön felvett 1850-es hadbírósági tanúvallomások is. Elnökként azonban nem volt lehetősége részt venni a vitákban. Képviselőházi elnökként elsősorban az OHB, majd az azt felváltó Szemere-kormány szempontjait tartotta szem előtt. Az OHB-nak pedig tagja volt Madarász László is. Amíg társai mellette nyilvánosan kitartottak, érdekében Almásy is élt elnök adta lehetőségeivel. A fordulatot Kossuth március 25-i képviselőházi beszéde jelentette, amelyben az nem állt ki egyértelműen mellette. A Madarász elleni vádakkal kapcsolatban kijelentette, hogy „ha azok igazak, ő (mármint Madarász - H. J.) nem lehet a kormányban, ha nem igazak, büntettetni kell a vádlónak. " A következő napokban azt figyelhetjük meg, hogy Almásy elnöki tekintélyét nem veti latba Madarász érdekében. Tehát csak azt hangsúlyozhatjuk, hogy képviselőházi elnökként Almásy mindig a kormányzati érdekek mellett lépett fel befolyásával. 85 Almásy képviselőházi elnökségének legjelentősebb eseménye Magyarország függetlenségének és a Habsburg-Lotharingiai-dinasztia trónfosztásának a kimondása volt 1849. április 14-én. Ennek előzménye Ferenc József 1849. március 4-i olmützi nyilatkozata volt, amely megszüntette Magyarország területi egységét, leszakítva róla Erdélyt a Partiummal; a külön tartományba szervezendő Horvátországot, Szlavóniát, Dalmáciát, Tengermelléket és Fiumét; a Bácskából és a Temesközből létrehozandó Szerb Vajdaságot; és a katonai határőrvidéket. A megcsonkított Magyarország alkotta volna az ötödik koronatartományt a magyar korona országainak egykori területén. Kossuth március közepén értesült az olmützi nyilatkozatról. Úgy vélte a Bemnek írott március 17-i levelében, hogy: „Ezáltal minden kötelék, a kiegyezés minden lehetősége megsemmisült. " Mielőbb méltó választ kívánt adni a Magyarországot semmibe vevő nyilatkozatra. A táborban tartózkodó Kossuth, körvonalazott részletek nélkül közölte szándékát a Cibakháza környékén állomásozó hadtestek parancsnokaival is, akik ezt tudomásul vették. A válasznyilatkozat kibocsátásának azonban két előfeltétele volt. Egyrészt a magyar hadseregnek sikeres ellentámadásba kellett átmennie, másrészt a válasznyilatkozatnak a magyar országgyűlés nevében kellett megtörténnie. Az első előfeltétel a Görgei vezette magyar főhadsereg sikeres áprilisi ellentámadása során született meg. Kossuth ennek kezdetén a hadsereg mellett tartózkodott. Az isaszegi győzelmet követő napon, április 7-én a kérdésről négyszemközti megbeszélést folytatott Görgeivel Gödöllőn. A megbeszélést csak a két résztvevő egymásnak ellentmondó visszaemlékezéseiből ismerjük. Valószínűleg Görgei különösebb ellenvetéseket nem tett a válasznyilatkozat terve ellen, mert körvonalazott szándékát Kossuth még aznap közölte a haditanácsi megbeszélésre érkező hadtestparancsnokokkal is. A függetlenség és a trónfosztás konkrét megfogalmazásának az elmaradására következtethetünk abból, hogy az április 14-i határozatokról értesülő Gáspár András tábornok, aki részt vett a gödöllői haditanácson, tiltakozásul megvált a további szolgálattól. 86 Kossuth Debrecenbe visszatérve, április 12-én az OHB-nak is előterjesztette elképzeléseit. Itt már konkrétan vázolta tervezett válasznyilatkozatát. A testület tagjai azonban nem különösebben lelkesedtek az ötletért. A döntő azonban nem az OHB, hanem az országgyűlés állásfoglalása volt. Április 13-án Kossuth indítványára zárt ülést tartott a képviselőház. Kossuth itt egyrészt azzal érvelt javaslatai mellett, hogy csak ezektől remélhető Magyaror85 KÖZLÖNY 1849. március 30. 86 GÖRGEY Artúr 1988. 12-17., KLÖM XIV/2: 831., 838., GÖRGEY István 1883-88. II. k. 125-127., KLAPKA György 1986. 121-124., KOSÁRY Domokos 1994. I. k. 47-49., HERMANN Róbert 1996. 278-280., 306-307.
