Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban

Szemere tapasztalva, hogy Abaújban és Zemplénben sok tisztviselő elhagyta a helyét, december 17-én arra utasította a kormánybiztosokat, hogy: ,Minden tisztviselőnek helyét és körét kijegyzi, sőt más alkalmas egyéneket is megbíz a nép buzdításával. Tartozik mindenki engedelmeskedni... Lemondást nem fogad el. Sem magányosak vonakodását. Parancsainak erőhatalommal is sükert eszközöl. " Tartalmazta a rendelet a közlekedés szigorú ellenőrzését az ellenség által megszállt területek felé, valamint felszólította a kormánybiztosokat a rögtönítélő törvényszékek azonnali megalakítására is. Almásy még december 17-én Füzesabonyban kapta kézhez Szemere rendeletét, s másnap 4 pontba foglalva a szükséges intézkedések megtételére utasította a megyei bizottmányt. Az 1. pont a tisztségviselőkkel foglalkozott. Ebben kijelentette, hogy a táborból minden ott időző, illetve odaérkező tisztségviselőt visszaküld állomási helyére, mert a szervezési feladatok igényelik a munkájukat. A „hadi mozgalmak" idejére ideiglenes jelleggel elrendelte a tisztségviselők (szolgabírák, esküdtek) szaporítását is. A 2. pont a Gömör, Borsod és Szabolcs megyékkel a közlekedésben rendelt el szigorú felügyeletet, a 3. pont az alispánokat kötelezte a népesebb települések rendszeres ellenőrzésére, a 4. pedig a rögtönítélő törvényszék működésére vonatkozóan tartalmazott utasításokat.

63 Almásy utasításának értelmében a megyei bizottmány december 19-i ülésén újabb tisztségviselőket vont be az igazgatásba, így csak 3-4 település tartozott egy-egy hivatalnok hatáskörébe. Ezzel Almásy a rendeletek gyorsabb végrehajtását kívánta elérni. Kijelölték azokat a tisztségviselőket is, akiknek a megye határain át történő közlekedésre kellett felügyelniük. A hivatalnokok visszaküldése azonban Almásy részéről nem érvényesült maradéktalanul. Az önkéntes lovas nemzetőrökkel táborba vonulók között ott volt pl. Schneé László megyei főjegyző és helyettes alispán, valamint Pok György megyei polgári biztos is.

64 Szemere december 17-én az ellenségről történő hírszerzésre is felszólította a kormánybiztosokat. Ennek következtében Almásy is küldött ki kémeket Kassa felé. Az így szerzett információkról beszámolt az OHB-nak és Szemerének is. Kémei szerint „Schlick ellenséges ereje 5-6-tod fél ezer gyalog, és körülbelül 6-700 könnyűlovasból áll, 18 leginkább hatfontos ágyúval, volt ugyan nagyobb ereje is, de egy zászlóaljat Eperjes biztosítására, más zászlóallyat Máramaros felé, Urban segítségére küldött. " Ez az egyik legpontosabb híradás Schlik csapatairól. Csak annyiban nem felel meg a valóságnak, hogy Karl Urban ezredes észak-erdélyi hadoszlopa számára Kassáról nem küldtek erősítést, mivel Schlik a maga erejét is elégtelennek tartotta. Ebben az OHB-nak írt december 21-i jelentésében Almásy beszámolt a császáriak kassai intézkedéseiről is, amelyeket a környék hódoltatására tettek.

65 A hivatalnokok helyben maradására tett intézkedését Almásy magára nézve sem tartotta be, mert december 26-án lemondott kormánybiztosi megbízatásáról. Ez egy hirtelen döntés lehetett, mert előző napi OHB-nak írt jelentéséből még arra lehet következtetni a gerilla csapat szervezése során tett kijelentéséből, hogy kormánybiztosként kívánt tevékenykedni a következő napokban is. Lemondását a következőkkel indokolta: „... miután a népfelkelést egész heves (sic!) megyében, túl a tiszai vidéken Recsky Andor, a tiszán (sic!) innen pedig én, és segéd Kormány Biztosul mellénk kinevezett Papp Pál organizáltuk, és bármelly órában kimozdítható állapotba tettük; a megyének tiszán inneni három járásából egy zászlóallj nemzetőrséget hadi lábra állítottam, és azt minden perczben a Miskolczi táborba indúlás63 OL H 2 OHB 1848: 6029., OL H 123 - Almásy Pál december 18-i rendelete (nyomtatvány), HERMANN Róbert-PELYACH István 1990. 287-290. 64 OL H 123 - a megyei bizottmány december 19-i határozatai (nyomtatvány), HML IV-l/a 152. k. 2721. 65 OL H 2 OHB 1848: 6276.