Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban

küldöttségével. Az augusztus 31-i István nádorhoz elküldött államiratban kísérlet történt az áprilisi törvények egyes részeinek visszavonására is, pl. az önálló magyar had- és pénzügyminisztérium megszüntetésére. Ilyen körülmények között szeptember 11-én a Batthyány-kormány kénytelen volt lemondani. Szintén ezen a napon István nádor levélben közölte Pázmándy Dénessel azon szándékát, hogy kormány hiányában átveszi a végrehajtó hatalom irányítását. Ezt a képviselőház alkotmányellenesnek nyilvánította, s a kormányzati feladatok ellátásával Szemere Bertalant és Kossuth Lajost bízta meg. Ugyanakkor a nádorral sem akartak végleg szakítani, s ezért a képviselőház határozatainak való megnyerése érdekében az esti órákban egy öttagú küldöttséget menesztettek hozzá. Ennek vezetője Almásy Pál lett. Almásy kiküldetése eredményéről még a késő esti órákban beszámolt a képviselőházban. Elmondta, hogy Pázmándynak írt levelét a nádor nem tekintette hivatalosnak, s azért nem volt rajta miniszteri ellenjegyzés. A képviselőház másik határozatára adott nádori választ Almásy a következőképpen tolmácsolta: „sajnálja, hogy az ő mellőzésével méltóztatták Kossuth és Szemere urakat a kormány folytatásával megbízni, mert ő azt hiszi, hogy 1848-ban megmutatta, mit tud és mit tett ezen hazáért, s annál fogva ezen mellőzést bizalmatlanságnak nézi. Mondta, mikép ez az egyetlen eset volna, hogy ha a ház bizalmát elvonná tőle, még arra is kész lenne, hogy szeretett és imádott hazáját elhagyja. Kijelentette, hogy míg a ház törvényesen jár el, addig ő reá mindig számolhat, azontúl egy percig sem. " A nádor tehát elállt a végrehajtó hatalom irányításának az átvételétől, ezt tulajdoníthatjuk Almásyék meggyőző érvelésének is, de Szemere és Kossuth ügyvezető kormányzását nem volt hajlandó támogatni. Ennek bekövetkezése esetén felvetette esetleges lemondását is. Almásy beszámolójára azonban úgy tűnik, nem figyeltek eléggé a képviselők, vagy félreértették azt, mert mellőzve a nádor esetleges lemondását, Kossuth éljenzésébe törtek ki. Ez újabb felszólalásra késztette Almásyt: „Úgy látom nem méltóztattak megérteni. Ohercegsége azt mondta, hogy ha a ház elvonná tőle a bizodalmát, akkor arra is kész volna, hogy szeretett és imádott hazáját elhagyja. Nem ezen esetre vonatkozólag, hanem általánosan értve a bizodalmatlanságot. " Ez a második felszólalás elérte a célját, mivel a képviselőház úgy döntött, hogy másnap ismét küldöttséget meneszt a nádorhoz, amelynek a képviselők István főherceg iránti bizalmát kellett kifejeznie. A küldöttség vezetésével ismét Almásy Pált bízták meg, aki eljárásáról szeptember 12-én a déli órákban számolt be a képviselőházban: „O es. k. főhercegsége örömmel fogadta, hogy a ház meggyőződött arról, miként a tegnapi napon a házelnökhöz írt levelében törvénytelenséget elkövetni nem kívánt, s nem is követett el; örömmel fogadta pedig ezt annyival is inkább, mert a ház bizalmát nem csak a küldöttség szavaiból értette meg, hanem tettel is bebizonyult előtte akkor, midőn a ház mai napon intézett levelét elfogadta. " A nádorban való bizalom kinyilvánítása szerepet játszott abban, hogy István főherceg hajlandó volt tovább vinni hivatalát. István főherceg még szeptember 12-én újból gróf Batthyány Lajost bízta meg kormányalakítással, így a végrehajtó hatalom kérdésének az ügye egyenlőre lekerült a napirendről.

29 Szeptember 11-én bekövetkezett a horvátok régen várt támadása is. A szeptember 29-i pákozdi győzelem és Jellacic seregének kivonulása a külső fenyegetettséget nem szüntette meg. így a képviselőház tevékenységét jórészt a védekezés megszervezése tette ki a következő hónapokban. Ilyen volt pl. az Országos Honvédelmi Bizottmány (továbbiakban OHB) létrehozása, amely október 8-tól a végrehajtó hatalom irányítója lett, a honvéd újoncozás 29 KÖZLÖNY 1848. szeptember 13., 14. 52