Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Kozári József: Adalékok Gyöngyös 1956-os történetéhez

nyomán beözönlik az épületbe.

6 Le a fináncokkal, le a fináncokkal - üvöltik.

7 Egy másodperc múlva már zuhognak az ablakon kifelé az akták, - s rövidesen tüzüknél melegedünk. Aztán fölmegyünk a Fő térre vagy háromezren, ahol többféle szónoklatot is hallhatunk. Én Leitner Edére figyelek, aki a Nagytemplom sarkán kiemelkedő járdán, mint valami emelvényen szaval... Valakinek eszébe jut, hogy a városi könyvtár még nincs elfoglalva. Gyerünk oda! - süvölti hirtelen. A tömeg a bibliotéka felé veszi az irányt. A behatolás nem okoz nehézséget. S íme, több gipszből készült mellszobor is van itt. Két Rákosi, két Sztálin és egy Lenin. Ki veiül az udvarra, és már ripityára is vannak törve. Ám megint csak valaki elordítja magát: Lenint ne bántsátok, az jó ember volt! Hát, hajó ember volt, akkor jó. Különben is eltanácstalanodnak népek, mert nem tudják, mely könyvekben van métely, melyekben nincs, melyeket kell elégetni melyeket nem. Szerencsére egy cigány megteremti az egységet. Teljes erejével azon munkálkodik, hogy kitörje az olvasóteremben álló zongora lábát. Hé Szúnyog, mit csinálsz? - üvölt rá valaki. Hát ez a komonista zongora! Szeppen meg a városszerte ismert brácsás... Majd adok én neked komonista zongorát! Nem hallottad mit mondott Egyed tanár úr? Hogy ne romboljunk! És már csattan is a pofon szúnyog arcán. Szúnyog pedig úgy zokog, mint boros emberek muzsikás temetésén szokott. A cigányzokogás aztán elveszi a tömeg kedvét a könyvtárlátogatástól. Megint felidéződik a félbemaradt préselés képe az emberekben, aztán ily szókkal indulnak haza: Méghogy a füstöse azt mondja hogy komonista zongora.

8 Október 28-án megalakult a városi munkástanács. Másnapra össze volt hívva az üzemekből egy-egy küldött, - emlékezett Nagy Ferenc - hogy a város vezetőségét helyettesítsék. Az addigi vezetők ugyanis elmenekültek. Elment a városi párttitkár, a tanácselnök, a titkár, a rendőrkapitány. Hogy félelemből, vagy óvatosságból, nehéz kideríteni, de nyilván félelemből. S úgy tudom, hogy a különböző laktanyákba mentek, a verpelétibe, az abasáriba. Tehát másnapra a nagyobb üzemekből a megbízottakat összehívták. Egyed Antal, aki korábban a népfront egyik vezető tagja volt, köztiszteletben álló tanárember, megfogalmazott egy kiáltványt, amely arról szólt, hogy a város vezetés nélkül maradt, s ezért szükséges létrehozni a városi munkástanácsot. Budapesthez és a többi nagyvárosokhoz hasonlóan 15 tagú szűkebb tanácsot, munkástanácsot választottunk, s ebbe én is bekerültem egy volt tanárom javaslatára. Eléggé ismert sportoló voltam Gyöngyösön, hát megszavaztak. így kerültem a 15 tagú városi munkástanácsba. Ez később kibővült az üzemek küldötteivel. A munkástanács elnöke Egyed Tóni bácsi volt, aki állandóan a tanács hivatali helyiségében tartózkodott, persze az éjszaka kivételével. A munkástanács a régi városi tanácstanácstermében ülésezett. A tanácselnök irodájában Egyed Tóni bácsi dolgozott. A szűkebb megbeszélésekre ott került sor, de előfordult, hogy a tanácstitkár szobájában ültünk össze, ami szintén a tanácselnöki iroda előszobájából nyílt. A titkárnő maradt, Vörösmartynénak hívták. A férje a járásbíróság elnöke volt. Egyed Tóni bácsinak volt egy állandó segítője, akinek nem volt pontosan megnevezett funkciója, de olyan titkárféle volt, a Rozgonyi Iván. Öt a váltógyár delegálta. Ó nyitotta meg az üléseket, jegyzőkönyveket készített. Tehát titkári szerepet töltött be, habár nem volt így kimondva, hogy titkár. Rozgonyi Iván a következőképpen emlékezik az eseményekre: 11 óra körül kaptuk az információt, hogy az étteremben megbeszélés lesz, mindenki menjen oda. A gyűlésen megje6 Hovanyecz László: Az én vidám forradalmam Népszabadság 1991. október 23. 7 Hovanyecz László: Kellene egy csapat Népszabadság 1989. június 10. 15. 1. 8 Hovanyecz László: Az én vidám forradalmam Népszabadság 1991. október 23.