Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Horváth László: Puky Árpád polgármester munkássága

családi és származási hagyományoknak, a jogi pályát választotta és a jogi akadémiát Egerben végezte, végül Budapesten szerezte meg az ügyvédi diplomát.

10 Egerben a jogakadémia miatt igencsak telített volt a pálya, ezért 1909-ben Gyöngyösön kezdett ügyvédi praxist, és tehetségének, megnyerő modorának, családi kapcsolatainak köszönhetően irodája sikeresen működött. 1915-ben bevonult a 10. Honvéd gyalogezredhez és kezdetben Szerbiában teljesített szolgálatot. 1917-18-ban a hírhedt olasz csatamezőket küzdötte végig, majd 1918 novemberében főhadnagyi ranggal leszerelt és hazatért Gyöngyösre - vesztére.

11 A kommün alatt ugyanis 14 gyöngyösi polgárral együtt - mint a város közvéleményét, magatartását leginkább meghatározó embert -, túszként tartották fogva.

12 Később Budapestre kellene elszállítani őket a vörösöknek, s a zavart kihasználva Puky Árpád rabtartóitól elszökött, egy ideig a Mátrában bujkált. Tragédiájára itt meg a betörő cseh csapatok fogságába került, akik egészen a csehországi Josefstadtig hurcolták magukkal. Az itteni rabságából csak 1919. augusztusában szabadult. Mint meghurcolt embernek, tevőleges ellenforradalmárnak, a kommün bukása után tovább nőtt a tekintélye. A román katonai megszállók kivonulása után tartott képviselőtestületi ülésen, 1919. november 18-án őt választották meg Kemény János után Gyöngyös város polgármesterévé.

13 Csakhogy ez a város már koránt sem az, melyet 1909-ben lakhelyévé választott, s 1915-ben fájó szívvel elhagyott. Ekkor az egész ország kifosztva, elszegényedve, megnyomorítva és körbenyirbálva hevert. Gyöngyösön pedig a tűzvész hatására mindez még hatványozódva jelentkezett. 1917. május 21-én a város történelmének legtragikusabb tűzvésze pusztított. Elpusztult az egész belváros, leégtek a templomok, a városháza, és sok száz család hajléktalanná vált. Hiába a „szövetséges" Európa részvéte és támogatása, az országban elinduló „szegedi" méretű adakozás, a nagyszerű szakemberek szép, már-már idillikus tervei, valamint az összegyűlt egymillió négyszázezer korona az újjáépítésre. Sem a világháború, sem annak számunkra tragikus befejezése, sem az ezt követő forradalmi időszak vagy a román megszállás nem teremtett lehetőséget a város építésére. Polgármesterré választásakor Gyöngyös még romokban állt, a tűzvész sújtotta lakosság jó része továbbra is kaszárnyákban, ínségszállásokon lakott.

14 A 42 éves polgármester, a város élére állva nem kisebb feladatot vállalt, minthogy a romokból várost építsen, a megszűnt gazdasági forrásokat feltárja, a lerongyolódott köz- és magánvagyont talpra állítsa. A polgármester jól látta, hogy a lakosságnak most már nem alamizsnára, hanem munkalehetőségre van szüksége. így az általa kezdeményezett vagy támogatott középítkezések, útburkolások számtalan munkaalkalmat teremtettek. Lassan a romok közé visszaköltözött az élet, a foghíjak kezdtek eltünedezni. A legégetőbb probléma a vízkérdés volt. Nyáron a szárazság idején Gyöngyös kútjai kiapadtak, s ez tette lehetővé a szinte rendszeres tűzvészeket. Az ekkor épülő gyöngyösi vízművek Magyarország egyik legmodernebb városi közműve lett, mely 1927-ben készült el. A vá10 HORVÁTH László 1990. 43. 11 SZÉKELY Jenő 1931. 160. 12 Tamasy CSÉPÁNY Pál naplója 1913-19. 110-115. Leírja a járásbíróság épületében - fogvatartásuk helyén -, a komunisták hozzájuk intézett szónoklatát: „...Ha a városban ellenforradalom törne ki, mi önöket itt lemészároljuk. Tehát saját maguk jól felfogott érdekeiben jól teszik, üzenjenek ki a hozzátartozójukhoz, hogy ne tegyenek semmi kísérletet a lázadásra, mert akkor az önök napjai meg vannak számlálva... " 13 MISÓCZKI Lajos 1997. 28. 14 HORVÁTH László 1999. 37.