Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Fülöp Lajos: Arcképvázlatok Gyöngyös XX. századi irodalmából

zadban, a kereszténység felvételével kezdődött, s ekkor sem terjedt ki az egész népre, csak egy szűkebb, uralkodó rétegre. Társadalmi és vallási szakadás („rászkol") következett be, amely a későbbi orosz életre és irodalomra is jelentős hatással volt.

38 Oroszország a XIX. század elejéig kelet és nyugat kultúrája között lebegett. Ekkor azonban látványos átalakulás következett be. Bonkáló így ír erről a gyors változásról: „Közhellyé vált az az állítás, hogy évszázadokon át Oroszország az éjjeli sötétség, a durva barbárság hazája volt. A nyugati műveltség fénysugarai, a renaissance áradata, a reformáció vihara nem ért el az orosz földre, vagy ha oda is jutottak gyenge hullámai, termékeny talajra nem találva nyomtalanul elenyésztek. Azután egyszerre valami érthetetlen csoda történt. A XIX. század elején mintegy varázsütésre, máról-holnapra kivirágzott az irodalom s nem csak előkelő, de sok tekintetben első helyet biztosított magának a világirodalomban. Ha hiszünk ebben a csodában, valóban érthetetlen az orosz irodalom hirtelen fellendülése, tartalmának gazdagsága és mélysége, művészi formájának eredetisége s főleg szociális ereje."

39 A szerző - Bjelinszkij nézeteivel vitatkozva - megállapítja: aki nem ismeri az orosz irodalmat (a népköltészetet, az írott irodalom kezdeteit, a kievi, a szuzdáli és a moszkvai korszakot, a nyugati befolyás megnövekedését Nagy Pétertől Puskinig, majd innen a XX. század elejéig), az nem is tudhatja, hogy ez a minőségi változás, az európai irodalom áramába való bekapcsolódás voltaképpen a megelőző századok hosszú és természetes fejlődésének az eredménye.

40 Bonkáló - bizonyára Goethe nyomán - a világirodalom történetét olyan folyamatnak tartja, amelyben a kiemelkedő írók és művek századokon és országhatárokon felülemelkedve kapcsolatba kerülnek, hatnak egymásra, s ha ugyan saját nemzeti nyelvükön is, de az egész emberiségnek üzennek.

41 A könyv a kezdetektől a XX. század elejéig kíséri figyelemmel az orosz irodalom fejlődését. Az ún. szovjet irodalom korával tehát már nem foglalkozik. Ezt az akkori viszonyok nem is tették lehetővé, sőt még más nyelveken sem juthatott hozzá a forradalom utáni orosz irodalom legtöbb termékéhez. Művének záró fejezetében így csupáncsak sommás képet alkot a változásokról, s ez egyben az író vélekedését is jelzi: „A legújabb munkák olvasása nem üdít, hanem elszomorít... Az európai és az orosz irodalom útjai elváltak egymástól. Rendkívül érdekes művelődéstörténeti jelenség, mert valószínű, hogy előbb-utóbb ismét találkoznak, s kölcsönösen megtermékenyítik egymást."

42 Bonkáló Sándor az egyetemi katedráról visszavonulva is a rá jellemző tisztességgel, alapossággal és az előadás stílusbeli szépségével alkotott tovább. Ezért lehetett megbízható kalauza annak a magyar olvasó számára kevésbé ismert világnak, amelynek írójává, tudósává szegődött. Nagy J. Béla (1884-1967) Nagy J. Béla nyelvész, pedagógiai író, szerkesztő a két világháború közötti korszak legjelentősebb magyar nyelvművelője volt. Munkássága összekötő kapocs tanára, Simonyi Zsigmond és tanítványa, Lőrincze Lajos életműve között. A fiatalabb nemzedék ma már ke38 BONKÁLÓ 1924.1. 11-6. 39 BONKÁLÓ Sándor 1926.1. 7. 40 BONKÁLÓ 1926.1. 6-7. 41 SZERB Antal 1958.

2 I-II. 42 BONKÁLÓ Sándor 1926. II. 208.