Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Fülöp Lajos: Arcképvázlatok Gyöngyös XX. századi irodalmából

zunk már, A légy meg a bolha című népmeséket és a Lendorvári Dorka című népballadát. Munkáját később távolabbi országrészekre is kiterjesztette. Az ifjú Berze Nagy ekkor még nem tudta eldönteni, hogy költőként vagy folkloristaként induljon-e pályáján. Szívesen verselgetett, és költeményeink egy részét Tiszamentről

5 címmel meg is jelentette. Az írással később sem hagyott fel. Számára a pedagógiai munka és a tudományos tevékenység mellett a lírai önkifejezés életszükséglet volt. Versei személyes élményekből fakadnak: megszólaltatja az ifjúkori szárnyalás vágyát (Ifjú szívvel), a táj, a természet hangulatát, változását (Őszi hold), az otthon, a szülőföld utáni nosztalgiát (Idegenben), a nyíltság, az őszinteség vállalását (Szeretem a szókimondót) és az alkotás maradandó értékének tiszteletét (Márvány és papír). írt elbeszélő költeményt (Kis Szabó Pál gazda), sőt még verses mesét (A sólyom és a veréb) is. 1 2. kép. Berze Nagy első versének kézirata 5 BERZE NAGY János: Tiszamentről. Pátria, Bp., 1902. 180