Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Pálosné Nagy Rózsa: Az erdő hatása a gyöngyössolymosi emberek életére

talicskát, jármot faragtak. Ezenkívül alkalmi keresetet adott még a szegényparasztoknak és a földnélküli napszámosoknak a téli favágás, fakitermelés is, ami ősztől tavaszig folyt. Az érsekség erdejében, de az állami erdőkben is csak engedéllyel lehetett gombát, illetve más gyümölcsöt, növényt, vagy gallyat szedni. írásos engedély, az ún. cédula kellett a gallyszedéshez. Egyes növényekért nem kellett fizetni, vagy a megállapodás úgy szólt, hogy a gyűjtött növény egy részét haza viheti, a másik részét pedig köteles leadni, beszolgáltatni. A második világháború után, amikor az erdő állami tulajdonba került, bárki kimehetett gyűjtögetni. Most megint új erdőtörvény van, az állami tulajdon mellett újra kialakultak magán erdők, s így az új erdőtörvény kimondja, hogy a magán erdőkben csak a tulajdonos írásos engedélyével lehet gombázni, az állami erdőben pedig csak annyit gyűjthetnek, amennyi a saját szükségletre elegendő, vagyis a piacon való értékesítést nem teszi lehetővé. Sokat változott ugyan a világ, de a gyűjtögetés, elsősorban a gomba szedése nem vesztett népszerűségéből. Ez a múltban és a jelenben is egyaránt nagy számban található a gyöngyösi piacon. A solymosiak mellet a gyöngyösoroszi cigányok is csapatostul járják az erdőt és hozzák be a piacra eladni a gombát. A század első felében, de még a hatvanas évek elején is előszeretettel szedték 11-12. kép. Solymosi gombaárusok napjainkban