Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Pálosné Nagy Rózsa: Az erdő hatása a gyöngyössolymosi emberek életére

Sóumosi lyány, czifra nagyon Városba jár ünnep-napon, Mounár kalács a kosárba: Gavallérok a nyomába! Gombát is hord a galyárúl: Bőtben aszalt gombát árúi, Szánja a hasznot előre Aranycsipkés féketőre... A solymosi emberek a gombán kívül szedték még a különféle vadgyümölcsöket is. A legismertebb és legnépszerűbb gyümölcs az erdei málna (mánya) (Rubus idaeus) és a szeder (seder) volt, mely a bükkös erdő nagy vágásaiban nagy mennyiségben fordult elő. (Ezen a területen addig találtak sok málnát, amig a fa el nem kezdett nőni.) Az erdei málna zamata, aromája különbözik a kerti málnától, sokkal illatosabb, ízletesebb. Ez lehetett az oka, hogy a piacon igen kelendő volt. Málnaérés idején kora hajnalban, amikor még majdnem sötét volt, csapatostól indultak a málnaszedők az erdőre, edényekkel felpakolva. Azért mentek olyan korán, hogy világosra már a jó málnás területen legyenek. Derekukra kötött kisméretű fazékba, ételhordóba szedték a málnát. Amikor ez megtelt, átöntötték a hátizsákban, vagy a puttonyban levő vödörbe, esetleg nagyméretű fazékba, és úgy vitték haza. Otthon a faluban adták el, vagy egyenesen levitték a gyöngyösi piacra. Nagyon jó kereseti lehetőség volt a málna szedése. Az 1930-as években élelmes kereskedők, az erdei kisvonattal, amire hordókat pakoltak fel, kimentek a kisvasút végállomásáig a Sederjes (Szederjes) patakig, és itt várták a málnaszedőket, akik délután 3 óráig jó pénzért leadhatták a frissen szedett málnát. Ez a málnázóknak óriási könnyebbséget jelentett, ugyanis így sokkal több idejük maradt a szedésre. Akadtak olyan családok, akik, ha jó málnás területre tettek szert, az egy nap alatt leszedett és leadott gyümölcsért 10 pengőt is kaptak.

18 Összehasonlításként abban az időben 1 liter bor ára 50 fillér volt.

19 Ha az ilyen bőventermő helyet nem tudták egy nap alatt leszedni, a leadás után nem mentek haza, inkább kint aludtak az erdőn, nehogy másnap más foglalja el ezt a jó helyet. A málna szedés közben, ha sedert (szedret) (Rubus-félék) találtak, azt is leszedték, mert azt is átvették a kereskedők, vagy a piacon eladták. A fönt említett gyümölcsöket azonban nemcsak azért szedték, hogy eladják, hanem saját fogyasztásra, a család részére lekvárt, szörpöt készítettek belőle. A legelők, erdei tisztások tele voltak szamócával, eperrel (Fragaria viridis Duch), de ezt inkább csak saját részre, azonnali fogyasztásra jobbára a legeltető pásztorok és a gyerekek szedték. A gyalogbodzát

20 is gyűjtötték, általában a bányák környékén. Fekete terméséből, bogyójából pálinkát főztek, illetve frissen sütőtökkel összefőzve lekvárt is készítettek belőle. Lekvárnak, szörpnek somot (Cornus mas) is gyűjtöttek.

21 A vadvirágokat általában a lányok szedték - hóvirágot (Galanthus nivalis L.), ibolyát (Viola silvestris Rchb.), gyöngyvirágot (Convallaria majális L.), - azonban ezeket sem saját részre, inkább a gyöngyösi piacra vitték, és itt árulták. 18 Kosina Jánosné szíves közlése 19 Kosina Jánosné szíves közlése 20 A bodzafélékhez tartozó, kb. 1 m magas, fűrészes levelű, fehér virágú, fekete bogyójú nüvény. 21 Bozsik Pál szíves közlése