Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Pálosné Nagy Rózsa: Az erdő hatása a gyöngyössolymosi emberek életére

4. kép. Óriás pesze kora délutánra értek csak haza, először a falu módosabb házainál kínálták meg portékájukat. Amennyiben maradt még gombájuk, akkor másnap reggel levitték a gyöngyösi piacra, ahol biztosan elkelt. A peszegombát nemcsak frissen használtak föl, mivel ez a fajta a legalkalmasabb az aszalásra. Általában a felesleges példányokat, az öregebbeket, a szállítás során összetörteket nem mosták meg, csak a földtől, avartól megtisztították, vékony szeletekre fölvágták, és papírra, deszkára, lepedőre téve olyan helyre rakták, ahol a legjobban érte a nap. Ez általában a falmelléke volt, ide tűzött a legjobban a nap, ezért itt száradt, itt aszalódott meg a legbiztosabban. Esős, borús időben nehezen szárad a gomba, ezért akadtak olyanok, akik kenyérsütés után a meleg kemencében szárították. A jól kiszáradt gombát vászonzacskóban száraz helyre rakták, általában a kamrában a gerendára akasztották föl. Télen előszedték, félrerakták a család szükségletét, a többit pedig levitték Gyöngyösre a piacra eladni. Karácsonykor böjti eledelnek számított a szárított peszéből készült savanyú gombaleves, mely sem a solymosiak, sem a környékbeliek asztaláról nem hiányozhatott. A gyöngyösi piacon a síkság - Alföld - és a hegyvidék - Felvidék - termékei cseréltek gazdát. Az alföldiek többek között itt szerezték be a környék erdejéből származó tűzifát, különféle faárukat, valamint a vadbőröket is. A piac jellegzetessége volt a múltban és ma is a sok erdei termék, elsősorban a gomba - nyersen és aszalva -, az erdei gyümölcsök, a tűzifa és szerszámfa. „Nagy sokadalom nyüzsgött... nemes Gyöngyös városának utcáin. Vásár volt és ilyenkor bejött a környék,.„a gyöngyöshalászi, meg a karácsondi asszonyok tyúkkal, kacsával..., a visontaiak télire eltett jófajta szőlőt árultak, a solymosiaknak pedig finom