Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Besze Tibor: Adalékok a gyöngyösi szántógazdálkodáshoz
A határ mezőgazdaságilag hasznosított területének művelési ágak szerinti %-os megoszlása 1789-ben és 1865-ben 23 Művelési ág Belső arány % 1789-ben Belső arány % 1865-ben Erdő 45,5 46,2 Szántó 24,1 24,2 Szőlő 17,1 17,6 Legelő 10,1 9,1 Rét 3,2 2,9 Összesen: 100 100 A város mezőgazdaságilag hasznosított területe 1789-ben 6539, 1865-ben pedig 6.776 kat. hold volt. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a két adatfelvétel között eltelt közel 80 év alatt Gyöngyös agrárgazdálkodásának belső arányai lényegesen nem változtak. Ugyanez mondható el a hódoltságot követő évszázadra is, bár ezen megállapításunkat csak szórványforrások támasztják alá. 24 Az általunk vizsgált korszak egészében az arányok természetesen módosultak, de a változások elsősorban az élt és művelt határrészek kiterjedését és a hasznavehetetlen területek összeszűkülését eredményezték. A parlagföldek fokozatos feltörése a szántók és szőlők térfoglalásával járt. A nagy kiterjedésű erdők gazdálkodásban játszott szerepe a másfél évszázad alatt alig változott. Legelőből és rétből a mezővárosiak mindig szükséget szenvedtek. Ez magyarázza, hogy a többi művelési ághoz viszonyított arányuk mindvégig csekély maradt. Mindezek alapján, úgy véljük, hogy a fenti táblázatunk alkalmas arra, hogy a török világ utáni másfél század viszonyairól is tájékoztatást adjon. A település határában földesúri kezelésű, szolgálattal nem terhelt szabad, valamint jobbágyi használatban lévő dézsmás szántók és szőlők egyaránt voltak. 25 Nagy kiterjedésű majorsági üzem kialakítására a szűk gyöngyösi határ alkalmatlan volt. Ennek ellenére a XIX. század elejére az oppidum joghatósága alá tartozó, 600 holdnyi szántó egyharmada is földesúri használatba került. 26 Ugyanakkor a városon kívül, mely 55 hold saját kezelésű földet bírt, a legnagyobb majorság tulajdonosa Almásy Pál sem dolgoztatott 14 hold szántónál többet. 27 A mezőváros agrártermelésében a szőlő és a szántóművelés volt a meghatározó. A talaj és az időjárási viszonyok mindkét művelési ág szempontjából kedvezőek voltak. A szántók elsősorban a határ déli, sík vidékén és Encs pusztán területek el. Az eke alá fogható úrbéres terület azonban már a XVII. század végén sem tudta a népesség gabonaszükségletét biztosítani. A városi jegyzőkönyv 1689. évi bejegyzése azt panaszolta, hogy „... maga mezein annyira való gabona nem terem a mely közönséges szegénységnek táplálására elegendő volna ". 28 Ezt a hiányt más helységekből érkező kereskedők pótolták, akik főleg búzát és ár23 MOL-C 141. 1-3. k., valamint Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és föld jövedelme. Buda, 1865. 24 HML-IV. 7/a/l. öi. 555. Observationes 230-231. 25 MOL-C. 148 1-3. k. valamint országos összehasonlításra: SZABÓ István 1947. 26 MOL-P-518/a. 2. 751. 27 MOL-P-518/a. 2. 751. 28 HML-V.-101/a 1.210.
