Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Pálosné Nagy Rózsa: Az erdő hatása a gyöngyössolymosi emberek életére

vágásokban, vagy tisztáson, s azt is tudták, mikor melyiknek van a szezonja, melyik jelenik meg elsőként. Járták az erdőt, a mezőt és gyűjtötték a gombát, amit eleinte csak a család élelmezésére használtak fel, később azonban a megmaradt felesleget, ezekből is a szebbeket a falu módosabb gazdáinak, a tanítónak, a papnak adták el, de jutott belőle a gyöngyösi piacra, sőt még az Alföldre (Jászárokszállásra), és Pestre is.

7 A gomba gyűjtése már tavasszal elkezdődött. Legkorábban április végén kezdték szedni a tövisalja gombát a galagonya (kökény) bokrok aljáról. A májusgombát (Tricholoma georgii) kertekben, ligetes részeken, csipkebokor tövében, körtefa, kajszi barackfa alól szedték, de a Haluskásra, a Tarmába és a Bábakőhöz is kijártak. A tehenek legelőjén a Csigéden és a Haluskáson szekfűgomba (Marasmius oreades) termett nagy számban, ide is sokan kijártak, mert nem kellett nagy távolságot megtenni. Ennek a gombának igen erőteljes illata van, csoportokban nő, s leginkább csak levest főztek belőle. A solymosiak szerint holdtölte és újhold környékén található a legtöbb, akkor kell menni szedni.

8 A gomba termésére kedvező időjárás a 13-20 C fok közötti nedves, párás idő. A május gombával majdnem egyidőben terem a picerke (=csiperke - Agaricus campester), ami közkedvelt és bőven termő fajta, réten és erdőszélen szedték. Levesnek, pörköltnek használták fel. Május végén, június elején, a solymosi ember szerint áldozócsütörtökön

9 jelenik meg a pesze, s ezzel kezdődik meg az igazi gomba szezonja.

10 A peszének (ízletes vargánya Boletus edulis), ahogy ezen a vidéken nevezték, több fajtáját ismerték: a nyárfapeszét, (édestinóru: Leccinum duriusculum), a fenyőpeszét, a királypeszét (Királyvargánya: Boletus regius) és szedték egészen késő őszig. Volt olyan gombázó, aki a disznópeszét (változékony tinoru - Boletus luridusj is fölszedte és hazavitte. Ez a gombafajta nyersen enyhén mérgező, hasmenést okoz, de ha főzés előtt leforrázzák, állítólag nem okoz problémát. Jó peszéző helynek számított és számít még ma is az Asztagkő, a Barnarét, Hosszúrét, Tűzköves, Percekútlapja (Közbérc), a Nyírjes és a Gálya környéke. Kedvelt és népszerű fajta a kékhátú (Galambgomba - Russula) is, melynek kék, zöld, piros színű változatát szedték, sütve, vagy pörköltnek készítették. A csirkegombából (rókagomba Cantharellus cibarius) levest készítettek és tejfölös gombapaprikást, amely nokedlival fenséges eledel. Az utóbbi években ebből a fajtából egyre kevesebb fordult elő, azonban a tavalyi évtől (1998-tól) megint elszaporodott. Kimondottan levesnek szedték a petrezselyemgombát (sárga korallgomba - Ramaria flava), és a tojásgombát, vagy úrigombát (császárgomba Amanita caesarea). Az utóbbi elég ritka, viszont kitűnő gomba. Burokban jön ki a földből, olyan mint egy tojás, ezért is adták neki ezt a találó nevet. A keserű gombát (Lactarius piperatus) is fölszedték, ha nem volt más, de csakis a fiatal példányokat, és csak saját fogyasztásra, ugyanis az idősek keserűek, élvezhetetlenek. Ez a fajta mindenütt terem, tele van vele az erdő, de legjobban a vágásokban fordul elő. Otthon a masina (tűzhely) tetején megsütötték, megsózták, szalonna zsírral megkenve fogyasztották.

11 Ősszel újra megjelenik az őszi vargánya. Ha meleg, csapadékos idő van, akkor az őszi vargánya garantáltan kukacmentes. A tőkegombát (Kuehneromyces mutabilis) zsákszámra szedték a tarvágásban, a lénia

12 irtásban a kivágott fák tövéből, a tőkék mellől. A nyári íz7 Kosina Jánosné szíves közlése 8 Nyilas András szíves közlése 9 Húsvét után a 40. nap. 10 Nyilas András szíves közlése 11 Kosina Jánosné szíves közlése 12 Mesterséges határjelölő, térelválasztó-irtás az erdőben