Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Csesznokné Kukucska Katalin: Heves vármegye demográfiai képe 1867-1910

7. sz. Heves vármegye népesedési mozgalma 1880-1910 között Évszám Élveszületés Halálozás Természetes népszaporodás Számszerint Évi átlagszám %-ban 1880-1890 109.486 80.123 29.363 2.936 26,8 1890-1900 111.836 80.322 31.514 3.151 28,2 1900-1910 111.464 78.510 32.954 3.295 29,5 Összesen: 332.786 238.955 93.831 9.382 28,1 A táblázat adataiból kitűnik, hogy a vármegye lakosságának természetes szaporodása egyenletesen emelkedő tendenciát mutat, úgy ahogy az évi átlag szám is. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk az oszlopok adatait, a következő megállapításra lehet jutni: az élveszületések száma és átlaga 1880-1900 között 2.350 fő, 1890-1910 között -372 fő, 1880-1910 között 1978 fő. A halálozás 1880-1890 között 199 fő, 1890-1910 között-1812,1880-1910 között-1613 fő. A természetes népszaporodás számszerint: 1880-1900 között 2.151 fő, 1890-1910 között 4.440 fő, 1881-1910 között 6.591 fő volt. Tehát megállapítható, hogy a természetes szaporodás 6.591 fővel növekedett, a halálozás -1.613 fővel csökkent, az élveszületések száma pedig 1.978 fővel gyarapodott. Ha az adatokat összevetjük, látható, hogy amíg a születések száma nő, a halálozások száma csökken, amely magyarázható a közegészségügyi helyzet javulásával, illetve a nagyarányú kivándorlással. Sokkal reálisabb képet kapunk a vármegye népesedési mozgalmáról, ha a születések és halálozások számát évenként, lebontva vizsgáljuk meg. A vizsgált adatokból kitűnik, hogy Heves vármegye népesedési mozgalma a tárgyalt időszakban 1880-1910 között egyenletes képet mutat. Nagyon nagy eltéréseket, akár pozitív, akár negatív irányban nem mutatnak a számok. 1880-ban a legkisebb a számszerinti élve születések száma 1.721 fő. Ez még mindig az 1872/73-as nagy kolerajárvánnyal magyarázható, valamint a fővárosba meginduló elvándorlással. 1884-ben a legnagyobb a népesség szaporodása, szám szerint 7.325 fő. A következő években, ehhez képest csökkenés figyelhető meg, annak ellenére, hogy pluszban van a növekedési szám. 1886-ban nagyon lecsökkent a szaporodási szám, ez főleg annak a következménye, hogy 1885-ben a filoxera elpusztította a szőlők nagy részét, s így sokan kénytelenek voltak elhagyni régi otthonukat, és új megélhetési lehetőséget kerestek. 1892-ben a szaporodás 2.637 fő, 1884-hez képest 4.688 fővel kevesebb. 1893-1900 között szinte alig változik a tényleges szaporodás, 1901-1910 között szintén nem túl nagy az ingadozás, kivéve 1903-as és 1905-ös éveket. 1903-ban 2.813 fő a szaporodás, 1905-ben pedig 1.363 fő. Ez a nagy csökkenés két okkal magyarázható, a tüdővésszel és a kivándorlással. Mindkettőről részletesen fogok szólni dolgozatom későbbi részeiben. Legtöbben 1890-ben születtek, 12.610 fő, a legkevesebben 1885-ben 10.049 fő. A legtöbben 1891-ben haltak meg 9.253 fő és 1905-ben 9.393 fő. 1905-ben a legkedvezőtlenebb a természetes szaporodás 1.363 fő (0,5 %). A többi évben átlagos szaporodás figyelhető meg. Ez a kedvező természetes szaporodás elsősorban a születések magas arányának köszönhető. A megye járásainak lélekszámát megvizsgálva, az tapasztalható, hogy nem egyformán alakul a népesedési statisztika, ezt mutatják a 9. sz. a.), b.) táblázatok számsorai. 13 A táblázat adatai az alispáni jelentésekben találhatóak, melyek 1880-1910 között kísérik figyelemmel a vármegye népesedési mozgalmát