Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

Egy kedvező fejlemény azért Gyöngyösön is történt 1951 tavaszán, egy szerencsés személyi változás. A hitközség szerette volna betölteni a rabbiállást, de nem volt jelöltje. Tóth Dezső, a gyöngyösi Egyesült Izraelita Hitközség akkori elnöke dr. Róth Ernőt, az Országos Rabbiképző Intézet rektorát kereste meg gondjával. 0 egy addig Gyöngyösön teljesen ismeretlen rabbijelöltre hívta fel a figyelmét, Weisz Dávidra. A Hitközség a jelöltet meghívta Gyöngyösre 1951. Peszach hetedik és nyolcadik napjára. Weisz Dávid oly nagyszerű benyomást keltett, hogy rabbivá avatása után végleg Gyöngyösre került, itt élt és dolgozott megbecsülésben 1982-ben bekövetkezett haláláig.

298 40. kép Elárvult padsorok 1999-ben Szomorú fejezete a gyöngyösi izraeliták történetének, hogy az amúgy is ellehetetlenített, tehetetlen hitközség energiáit az összekényszerített két jelleg vitái emésztették fel. A volt ortodoxok a most már közös templomot nem látogatták, mert „...egy valódi orthodoxnak nem elég kóser, mert kupola van rajta. Feltétlen hithű orthodox sakterhoz ragaszkodnak, mert kóser étkezdéje számára csupán ilyen sakter vághat, viszont ha ez templomunkba bejárna, már nem volna orthodox kóser... " A legaktívabb három volt ortodox izraelitát a miskolci hitközség segítette, látta el tanáccsal. 298 GYIHI. Levelezés 4/1951. A korai időkre nézve hiányos gyöngyösi rabbinévsor utolsó láncszeme sajnos pontosan ismert. Weisz rabbi 1982. évi elhunytával Gyöngyösön lezárult egy fejezet.