Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)
zonyíték, hogy 1657-ben Szimcha ben Gerson ha-Kóhen nándorfehérvári rabbi a város nevét szerepelteti abban a településnév-felsorolásban, ahol rituális válóleveleket állítottak, állíthattak ki. A jegyzék a századforduló körüli állapotokra utal, mert leírja, hogy nagyapja Szimcha bár Chájim budai rabbisága idejére vonatkozik a felsorolás. Gyöngyös szerepeltetése a „Nevek Könyvében" azt valószínűsíti, hogy az 1600-as években Gyöngyösön is kellett zsidó hitközségnek működni. 9 A kereskedelemben betöltött szerepük jelentős. A zsidók és a görögök - Gyöngyösön az ún. „arnótok" (albánok) - nemcsak boltokat tartottak fönt, hanem ők voltak a terménykereskedelem lebonyolítói is. Még a királyi Magyarországon lakó földesurak is szívesen látták őket, mert csak az ő közvetítésükkel tudták értékesíteni terményeiket. Egy szolgáltatási űr, egy igény volt az a lehetőség, amit kihasználtak. Több tájegység, a háromrészre szakadt ország árui az ő közreműködésükkel cserélhetett csak gazdát. Vállalkozásuk bár jelentős hasznot hozott, de a haszonnal egyenes arányban állt a kockázat is. Egy-egy kistermelő kevéske gabonájától, borától könnyebben megszabadulhatott. Erre elegendő volt a hetivásárok, pláne az országos vásárok forgataga. De a vidék közép- és nagybirtokainak termékeit nehezebb volt értékesíteni. Itt volt jelentős a vándorló zsidó kereskedők szerepe, akik Gyöngyösről kiindulva, otthonosan mozogtak a Mátraalján. „Ha a bátyus zsidó kereskedés végett a falukba kószál, leveretik, kiraboltatik s valamely katona által megöletik, ez bebizonyul s ismert leszen, hogy a zsidó megöletése után pénzétől és javadalmától megfosztatott s elhurcoltatott, vájjon mondhatja-e az örökös: én a gyilkost nem ismerem, azért én kártalanítást követelek azon föld lakosaitól, melyen a gyilkosság megtörtént... " 10 A hatvani török bíróság kérdezte ezt, s a korban nem akadémikus kérdésfelvetés a „megölt bátyus zsidó" esete. Ez a csoport teremtette meg az élő kereskedelmi, gazdasági kapcsolatot a háromrészre szakadt ország területei között. Különböző mezőgazdasági és ipari cikkeket, valamint török árukat (kelme, kávé, szattyánbőr, dohány stb.) szállítottak nyugatra. Onnan pedig ipari termékek, ércek stb gazdagították az itteni kínálatot. A jelek azt mutatják, a török uralom alatt élő zsidók mindvégig eleven kapcsolatban maradtak a királyi és erdélyi Magyarország zsidóságával. 1668-ban IV. Mehmed fermája a hatvani kádihoz arról szól, hogy tilos a budai árusoknak és „sidok"-nak, kik gyöngyösi „zimmiknek" hitelre holmit eladtak, pénzüket már a határidő letelte előtt behajtani. Az ehhez hasonló utalások is a zsidóság - ezen belül is nyilván a budai zsidók -, igen élénk kereskedelmi kapcsolatait igazolják a térségben. 11 9 KOHN Sámuel 1881. 115-116. A település neve itt Gondis alakban bukkan fel. A Nevek Könyvében szereplő 15 településből ezt a régiót Gyöngyös mellett csak Pásztó képviseli. 10 SEBŐK László, Ethei 1880. 160. XVI. századi török okmány fordítása. Az eredeti török oklevél Sebők korában az Egri Egyházmegyei Könyvtár tulajdona volt. 11 FEKETE Lajos 1934. 62.