Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

Gyöngyösön ezt tudatosan ki is aknázta, a visszatért deportáltakat mint potenciális szavazóbázist kezelte 1945-ben és később is. A választások előtt 1945-ben dr. Bálint Andorné deportált visszaemlékezését jelentették meg röpirat formában: „...Végre, január 27-én megérkezett a felszabadulás hajnala. Az orosz csapatok elfoglalták Auschwitzot és mi is felszabadultunk. Sajnos ekkorra a gyöngyösieket a németek mind elvitték Németország belsejébe és ezekről semmit sem tudtunk. Mi is úgy maradtunk Auschwitzban, hogy 2-3 nappal az oroszok bejövetele előtt megbetegedtünk a sok szenvedéstől. Szerencsére ekkor a nagy fejetlenségben már elfeledkeztek rólunk, mert a tömeggyilkos Mengele orvos is elmenekült... Az orosz csapatok elláttak bennünket mindennel, gyógyítottak, orvosoltak, specialistákat hoztak, ruhát, szappant, élelmet adtak. Napi négyszeri étkezést, cukrot, vitaminokat kaptunk. Ott tartottak bennünket, amíg mindnyájan fel nem gyógyultunk ... Most itthon vagyok ... Otthonomfeldúlva, kifosztva, mint mindenkié, akit elhurcoltak Gyöngyösről. Itthon vagyok a szülőföldemen, ahonnan egy évvel ezelőtt, éppen Űrnapján a nyilas csőcselék gúnyos szitkozódása közt elhurcoltak bennünket. Várjuk, szívszorongva várjuk haza azokat a szeretteinket, akik még oda vannak ...és reménykedünk ... "

274 37. kép A jelenlegi szerény imaház 1995. május. A szerző felvétele 274 Közli SEREG József 1984. 589.