Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

embernek legfőbb feladata az volt, hogy a deportálásból hazatérőknek a legszükségesebb ruhaneműket, élelmiszereket biztosítsák. Megpróbálták a zsidó házakat, üzleteket, értékeket a további pusztítástól, széthordástól megóvni. Plakátokon a városi hatóságok is fölszólították Gyöngyös lakosságát a zsidóktól elvitt holmik beszolgáltatására.

258 Tragikus pillanatokat, a koncentrációs táborból való visszatérés légkörét senki sem írta le olyan plasztikusan, mint Gonda Moshe Elijahu. „... Kezdetben a megdöbbenéstől megkövülten nézték a város utcáin megjelenő rossz ruhájú, égő szemű, haragos tekintetű zsidókat. Voltak, akik félve néztek rájuk. Akadtak keresztény szomszédok, akik könnyes szemmel köszöntötték a visszatérőt. Voltak, akik mindjárt bizonygatni kezdték, milyen jók voltak ők a zsidókhoz, mennyire ellene voltak a zsidóüldözéseknek. A szelíd hangulat nem tartott sokáig. A visszatérők számának növekedése megváltoztatta a közhangulatot. Még a később visszatérők és a korábban érkezettek között is támadt feszültség... "

259 36. kép Az elkótyavetyélt ingatlanok A szakirodalom „előnyös feltételekről" ír a zsidóság számára, mert úgymond morális és politikai tőkével került ki a második világháború poklából.

260 A szórványosan hazaszállingózó túlélőknek szószerint a semmiből kellett újraindulni. A Hitközségi 258 GYIHI Dr. Hajdú Béla levele Grossmann Sándorhoz 1945. június 15. 259 GONDA Moshe Elijahu 1970. 273. 260 KARÁDY Viktor 1984. ill., STARK Tamás 1995.