Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)
férfiakat munkaszolgálatra válogatták és szállították el 234 - később az ő soraikban volt a legnagyobb a túlélők aránya. Az ekkor elhurcolt férfiak zöme Hatvanon át Kiskunlacházára került, ahol repülőteret építtettek velük. A túlélő Schwartz Sumel elmondása alapján a keret kegyetlenkedésének az itteni parancsnok igyekezett gátat vetni. December elején ezt a muszos alakulatot átirányították Szombathely mellé, egy másik ideiglenes reptér munkálataihoz. Az igazi borzalmak akkor következtek, mikor 1945 elején a németeknek átadva őket elkezdődött a halálmenet. Az eredeti 2200 főnyi állományból Oberhoftól Mauthausenig, majd onnan Günzkirchenig tartó végtelen vánszorgásban 200-an maradtak, de gyöngyösi már csak 15 volt közöttük. 235 A gettó többi lakóját június 8-án - úrnapján - a déli órákban hajtották ki a vasútállomásra a gyöngyösi lakosok nagy részvéte mellett. Mivel a végrehajtási parancsnok - bár sajnos minden ok nélkül -, esetleges megmozdulástól tartott, a Vasút utcát és a környező részeket a bevagonírozás idejére le is záratta. Feltehető, hogy már az időpont megválasztásánál is szerepet játszott a keresztény lakosság ellenállásának gondolata. Akkorra időzítették a gettó felszámolását, amikor a város lakosságának jó része egyházi körmeneten vett részt. A vagonok ekkor még csak Hatvanig mentek. 236 Ott - zömmel a téglagyár területén elhelyezve -, 2-3 napig a földön fekve várták a végső elhelyezést. Tehát a gyöngyösiek zöme június 12-én este érkezett meg Kassa érintésével az auschwitzi és birkenaui haláltáborokba háromnapos út után. Ekkor már jórészt válogatás nélkül irányították az érkezőket a gázkamrákba. „...Azt se tudom mikor, csak arra emlékszem, hogy megérkeztünk, de nem tudtuk, hogy ezt a helyet Auschwitznak hívják. Gyorsan le kellett szállni, kellett természetesen segíteni a nagymamának és aztán úgy rohanva szedték a csoportokat. Aztán megállt a csoport és aztán o (t.i. Mengele) kezdett jobbra meg balra mutogatni. Éjjel érkeztünk. Nagy reflektorokkal állt Mengele, az oldalán pedig katonák, fehér kesztyűbe. Ahogy jöttek az emberek jobbra küldte, balra küldte, és volt még egy külön csoport, ahova a férfiakat egyik oldalra küldte.... Hát sok férfi nem volt, mert azok már munkaszolgálatosok voltak... Édesanyám, a nagynénik, a nagymama is, mindenki a másik oldalra került, az első szelekciót csak Kati meg én éltük túl, a család többi része mind a másik oldalra került... Aztán vittek minket, leszedtek minden ruhát, minden cipőt, levágták a hajunkat és kaptunk ilyen rongyokat és bekerültünk egy barakba, ami tele volt tetüvel... Akkor nem gondoltunk semmire, aztán mentünk ide-oda nézegetni, ami234 MM. TA. 770. 83. Protyovin Ármin visszaemlékezése. „...Gyöngyösről szerintem 200-300fő férfit vittek el munkaszolgálatra, egyéni behívóval. A gyöngyösi munkaszolgálatosokat Jolsvára és Hatvanba hívták be. Hatvanból Kiskunlacházára is kerültek munkaszolgálatosok... " A gyöngyösi gettóban Horváth Kálmán százados alkalmi sorozást is tartott, vagyis behívó nélkül is beválogatott minden jelentkezőt a 107/314-es KMSz zászlóaljba, melynek így külön gyöngyösi szakasza volt. A visszaemlékező Protovin Árminon túl így élte túl a Holocaustot dr. Vajda Ármin, Duschnitz Bertold, Montág László, Sólyom András, Tóth Dezső, Kálmán László, Löffler Béla, Haller Lajos stb. 235 Schwartz Sumel visszaemlékezését idézi dr. Buchwald Arthur (Yad Vashem 0.15. H/247.) 236 Yad Vashem 03/9263. Schwartz Barbara vallomása 9. oldal.
