Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

resztes Pártban tömörültek. Első vezetőik Cserján Imre és Polóny Zoltán gyógyszerészek voltak, majd dr. Markovich László orvos.

199 A Nyilaskeresztes Párt Gyöngyösi székhelye a Petőfi utcai ún. Kulcsár-ház volt, innen szervezték Gyöngyösön és környékén a fasiszta pártot. A szervezkedés jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy a gyöngyösi nyilasvezetők közvetlen kapcsolatot tartottak fenn pártjuk országos központjával, személyesen Szálasival is. A pártnak jelentős befolyása leginkább a városi kispolgárok és szegényzsellér-rétegek között volt. A környéken Gyöngyösorosziban, Detken és Karácsondon volt még erősebb bázisuk. A Nyilaskeresztes Párt helyi vezetője a közismert „Hicsak", rendes nevén Kis János, városi nyilaskeresztes parancsnok lett. Fegyveres pártszolgálatot szervezett 1944. október 15-e után, a bujkáló zsidók mellett a baloldaliakat is üldözte, internáltatta, a zsidó holmik osztogatásában élen járt.

200 A zsidókérdést a szélsőjobboldalnak folyamatosan sikerült felszínen tartani. A legfőbb hisztériát azzal keltették, hogy a visszacsatolt területekkel újabb közel 160 000 izraelita tért vissza az államhatárok közé. (Felvidék és Kárpátalja)

201 Ennek következtében már 1939. év elején elindult az ún. második zsidótörvény előkészítése. Május 5-én lépett életbe az 1939. évi IV. tc. „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról. "

202 E törvényben a korábbi 20%-os szabályozással szemben 6%-ra szorította le az értelmiségi pályákon a zsidók részvételi arányának felső határát, másrészt visszaállította a numerus clausust. A köztisztviselői pályát a törvény teljesen elzárta a zsidók elöl, valamint korlátozta az értelmiségi szabadpályákon, tisztviselői állásokban való elhelyezkedést. Az első törvényhez képest a zsidóság definícióját faji alapra helyezte, zsidónak tekintve mindenkit, akinek egyik szülője vagy nagyszülői közül legalább kettő az izraelita felekezet tagja, vagy tagja volt. A törvény célja a zsidóság eltávolítása a gazdaság irányító posztjairól, mely kétélű fegyvernek tűnt a kortársak szemében is. Akkor próbálták rendeletileg a képzett szakembergárdát, az irányító személyzetet eltávolítani, fölváltani, amikor a gazdaság fellendülőben volt, amikor a fegyverkezési stb. programok veszélyeztetése nélkül ez nehezen volt elképzelhető. Ezzel magyarázható, hogy aránylag mérsékelten hajtották végre egyes foglalkozási csoportokban az elbocsátásokat, hogy a nagyüzemek kisajátítására sem került ekkor sor stb.

203 A városban legnagyobb megütközéssel fogadták a második zsidótörvény fegyveres testületeken belüli diszkriminációs intézkedéseit, 199 BACHÓ László, Dezséri 1942. 139. Részükről a „zsidóság elleni küzdelem" a konkurencia elleni harc legjobb eszközének is bizonyult. A nyilasok botrányos akciókkal hívták föl magukra a figyelmet. 1942 nyarán leverték a „Hősök temploma" táblát a zsinagógáról, valamint az izraelita temető bejárata fölötti „Feltámadunk!" tábla alá odaírták: „Mi agyonverünk" Hevesvármegye 1942. júl. 10. (IV. évf. 52. sz.) 4. old. Memento. 200 SEREG József 1984. 567. 201 GONDA László 1992. 211. 202 Magyar Törvénytár 1940. 129-148. 203 GONDA László 1992. 213.