Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

Az asszimilációs igény feltétlen megmutatkozott tehát a városi zsidók körében. A nyelvi magyarosodás, sőt a névmagyarosítás gyorsuló üteme még a szegényebb rétegek körében is kimutatható. Köszönhető ez egyébként a népoktatás korabeli rendszerének is, mely egyértelműen a zsidóság magyarosodásának elsődleges csatornája volt. A beilleszkedés problematikájának középpontjában ismét a status quo - orthodox szembenállással találkozunk. A beolvadásra kész rétegek és a továbbra is elzárkózók közötti városi arányt jól mutatja megoszlásuk 90%-10% volta. Az asszimiláció sikere azonban korántsem csak a beilleszkedni vágyók szándékán és lépésein múlik. Legalább ennyire meghatározó a befogadó közeg hozzáállása. Maga az a tény, hogy a zsidóság a városi számarányához képest lényegesen döntőbb létszámban kapcsolódott a polgársághoz, az iparhoz és kereskedelemhez, szabad pályákhoz, időnként visszájára fordult. Ezek a rétegek egzisztenciálisan bizonytalan helyzetbe kerültek, hisz a dzsentri a hivatali pályákat félti, az iparos a jövedelmét, a kereskedő az üzletkörét. Vagyis a városi élet minden működési zavara könnyen átfordítható a zsidóság kérdésére, faji kérdéssé. A Gyöngyösi Lapok a századfordulón így foglalta össze az asszimiláció helyzetét: „...Tény az, hogy Magyarországon az antisemitizmus még meg van. Nem olyan mértékben persze mint Ausztriában, nyílt gyűlölködéssé még nem fajul, nem tör ki, csak meghúzza magát az emberek szívében s ott lappang titkon, kiűzhetetlenül. Sok magyar a zsidóval társalog, de nem szívesen, befogadja a társaságába, ha muszáj, s mindenek felett azt kívánja, hogy a zsidó szerfelett megtisztelve érezze magát, ha vele szóba áll. No pedig ez - antisemitizmus... "

I49 Az első világháború kitörése egy küzdelmes, de mindenképp békés időszakot szakított meg a zsidóság történetében. A hadba lépő ország izgatott légkörében egy pillanatra valóban úgy tűnt, elmosódik a különbség zsidó és nem zsidó között. Gyöngyösről 430 zsidó vonult be katonának.

150 Ez eleve ellent mond Dezséri állításának, hogy kihúzták magukat a hadkötelezettség alól, és nem vettek részt a küzdelemben. 34, illetve 36 fő a hősi halottak létszáma, s számtalan izraelita rokkantán tért vissza.

151 A háború a hátországra is óriási terheket rótt, ez alól sem vonták ki magukat a gyöngyösi zsidók. A Chewra Kadischa (Szentegylet) például kórházat létesített az alsóvárosi elemi állami iskola tantermeiben a háború sebesültjei részére. Az összes ágyat Rusz Jakab adományozta, a többi fölszerelést pedig adakozás útján a zsidóság gyűjtötte össze. Az intézmény fennállása alatt 256 sebesültet ápolt - vallási felekezettől teljesen függetlenül -, s csak 1915. szeptember 2-án zárták be a Zsidó Hadikórházat, 149 Gyöngyösi Lapok 1897. dec. 9. (XIX. évf. 49. sz.) 1. old. Orientalizmus. 150 HEGEDŰS Márton 1940. 154. 151 Gyöngyösi hősök... 1927., illetve GYIHI. Iktatott Iratok 27. sz. Zsidó mártírjaink iratai. Az eltérő számok abból adódnak, hogy helyenként az első világháború áldozataként tartják számon a Tanácsköztársaság idején elesetteket, kivégzetteket is.