Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

társas élvezmények szaporítása által alkalmat nyújtana czélszerű kereskedelmi vagy iparvállalatok indítására vagy elősegítésére".

117 A később már csak Kereskedelmi Csarnoknak nevezett egyletnek időnként még a város polgármestere is tagja volt. 19. kép Izraelita hősi halottak I. világháborús emlékműve a gyöngyösi temetőben. A szerző felvétele 1997 A kiegyezés éve élesen rávilágít nemcsak a gyöngyösi zsidóság vallási irányzataiban kimutatható megosztottságára, de vagyoni különbözőségeire is. A „dúsgazdag" zsidók mellett a városi szegénység tábora is nagyon sok izraelitát vonultatott föl. 1867-ben zajlott a helybeli szegényparasztság és városi szegénység legnagyobb szabású megmozdulása. A nyomorgó zsidók is több esetben fordultak a városi tanácshoz, munkát és életkörülmények javítását kérve. Mivel kérésüket a város vezetői nem teljesítették, fellázadtak. Betörték a Városháza kapuját, berohantak a hivatalos helyiségekbe és a városi (rendőr)kapitányt vakmerően megtámadták, megfenyegették és szidalmazták. Később egyébként a szervezőket és a résztvevőket a város vezetői megbüntették.

118 117 HML. IV-4/4/3. A gyöngyösi Kereskedői Csarnok alapszbályai (1867) 118 MOLNÁR József 1984. 508.