Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

a kérdésre a figyelmet. A herceg a „gyöngyösi védencz zsidóktúl a házbéren és a rendes taksán felül oltalom taksa pénzt is, 6 vf szedetni szokott". Ennek az összege rohamosan emelkedett, behajtása pedig egyre szigorodott. 1838-ban az uradalmi hajdú elmaradt befizetések okán nyilvánosság előtt megverte Smidlinger Rozáliát és Deus Bernátnét. Védtelen zsidó asszonyok megalázása még az eddig ellenséges városi és megyei hivatalokat is a helyzet kivizsgálására indította. Végül Földváry György gyöngyösi főszolgabíró indítványára 1838. június 16-án tartott megyegyűlésen a vádlott hajdút vétkesnek találták, valamint eltiltották az uradalmat a házbér és a rendes taksa fizetésén felül további oltalom taksa szedésétől.

58 Az már inkább a korabeli jogrend fintora, hogy ennek ellenére a Tettes Nemes Vármegyével az Eszterházy Hercegség közölte: A saját fundusán olyan adót szed és olyan összegben, ahogy neki tetszik. így a zsidók oltalom taksa pénzét is - míg ezt kifejezett törvény nem tiltja -, szedetni fogja. Másrészt a Hercegség büntető törvényhatósági joggal bír - ennek tényét a Tettes Ns Vgye 178lik esztendőben is megerősítette -, így a megyei hajdút „... még azon esetben is, ha netalán vétkesnek találtatna, ki nem adja, hanem a panaszkodókat... nyerendő elégtétel végett Uradalmához utasíttatni kívánja. "

59 A kutatás aránylag kevés figyelmet szentel a helyenként megtalálható adóösszeírásoknak. I. Lipót még 1698-ban vezette be a „taxa tolerantialist", vagyis az ún. türelmi adót. Ez az adó a középkori német jogelvre épült: a zsidó, amiért megtűrték a birodalomban, külön adót fizetett a kincstár részére. Mária Terézia uralkodása alatt az új adó jellege megváltozott. Az örökösödési háború terheinek fedezésére, szinte évente emelkedő összeggel, egyfajta hadisegély jelleget kapott. Innen származik a zsidók által használt neve, a Malkah-Geld (királynő pénze). A legtöbb megye rendszeresen tiltakozott ellene, de voltaképpen ez az adónem egészen 1846-ig fennmaradt. Még II. József sem tudott lemondani erről a bevételről, a reformgondolkodása itt abban merült ki, hogy a nevét „kamarai adóra" módosította.

60 Gyöngyös esetében ez a türelmiadó-összeírás több katonai évből is feltalálható. Az 1841/42-es esztendőben 144 adózó családfőt írtak össze a városban. A kivetett türelmi adó igen jelentős összeg, 2194,89 forint. Az összeírás más következtetések levonására is alkalmas. Előrehaladt a zsidóság ingatlanszerzése a városban. A 144 főből 28 már „tulajdon házában" lakik. A földesúri ingatlanok még jelentős szálláslehetőséggel bírnak a családok számára (Orczy-ház 2; Grassalkovich-ház 4 családnak biztosít szállást, s igen nagy támogató a zsinagógát építő Rabi família is 4 családdal). De már feltűnt a gazdag zsidók telkén meghúzódó hitsorsos is a forrásban. 58 HML. IV—l/d/3/156. 59 HML. IV-l/d/3/156. Eszterházy Hrcg gyöngyösi fundusán élő zsidók taksával kapcsolatos panaszai. Jól illusztrálja az eset a korabeli földesúri úriszék objektivitását, maga a vádlott fog - nyilván független tárgyilagossággal - ítélkezni az ellene felhozott vádakban. Az iratcsomó bejegyzései, kísérő iratai alapján ez már a kortársak szemében is abszurdnak számított. 60 HML. IV-417/46. Letétek, 2438.