Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

csak olyan arányban szabad alkalmazni, hogy a 2. §. Első bekezdése alá nem eső zsidó alkalmazottak száma a vállalatnál (kereső foglalkozásban) értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak számának tizenkét százalékát, az összes zsidó alkalmazottak száma pedig - ideszámítva tehát a 2. §. Első bekezdése alá eső alkalmazottakat is - az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak számának tizenöt százalékát ne haladja meg. Ha az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma tizenötnél kevesebb, de négynél több, legfeljebb két, ha pedig az alkalmazottak száma ötnél kevesebb, legfeljebb egy alkalmazott lehet zsidó. Ennek a rendelkezésnek a szempontjából a 2. §. Első bekezdésében meghatározott mentességet nem lehet figyelembe venni; a 2. §. Első bekezdése alá eső személyeket azonban - egyébként egyenlő előfeltételek mellett - az alkalmazás és a szolgálatban megtartás szempontjából előnyben kell részesíteni. Az első és a második bekezdés rendelkezései megfelelően irányadók az alkalmazottak illetményei (akár pénzben, akár természetben bármely címen élvezett juttatások) összegének arányára is. Az első, a második és a harmadik bekezdésben meghatározott arányszámot az 1943. Évi január hó 1. Napjáig kell elérni. A csökkentést félévenként minden évben június hó 30. és december hó 31. Napjáig legalábbis egyenletesen akként kell végrehajtani, hogy az első, a második és a harmadik bekezdésben meghatározott arány az 1943. Évi január hó 1. Napjáig eléressék. Az olyan vállalat, amelynél az utolsó három évben a közszállítások az évi forgalom húsz százalékát meghaladták, az előző bekezdésben meghatározott kötelezettségnek az 1941. Évi június hó 30. Napjáig tartozik eleget tenni. A negyedik bekezdésben meghatározott határidőt a minisztérium az illetékes miniszter előterjesztésére két évvel meghosszabbíthatja az olyan vállalat tekintetében, amely évi termelésének legalább harminchárom százalékát külföldre szállítja, három évvel pedig az olyan vállalat tekintetében, amely évi termelésének legalább harminchárom százalékát szabadon átváltható devizák ellenében szállítja külföldre. A zsidó alkalmazottak számának és illetményeinek az összes alkalmazottak számához és illetményeinek összegéhez viszonyított, az 1938. Évi március hó 1. Napján fennállott arányszámát a zsidó alkalmazottak javára megváltoztatni nem szabad. Ez a rendelkezés az 5. §. Második bekezdése értelmében nyugdíjazott vagy a szolgálatból az említett rendelkezés értelmében egyébként elbocsátott személy alkalmazását nem zárja ki. A jelen §. értelmében megüresedő helyekre külföldi állampolgárt csak az illetékes miniszter előzetes hozzájárulásával lehet alkalmazni. Azokat a zsidókat, akik valamely keresztény hitfelekezet tagjai, az előző bekezdésben meghatározott arányszám tekintetében legalább is annak egynegyed részéig kell - egyébként egyenlő előfeltételek közt - figyelembe venni. A zsidó hadirokkantat