Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
azt másnapra halasztotta. Október 30-án a dandár gyalogsága szuronyrohammal foglalta el Mannswörthöt. Ezt követően a Sándor-huszárok a dandár második vonalában, annak jobboldalán foglalták el helyüket. A leírásokból úgy tűnik, hogy a két század a csata végéig nem került tűzbe. A visszavonulás elrendelése után két üteggel és a 12. (Nádor) huszárezred egy századával együtt Poeltenberg két százada fedezte a jobbszárny visszavonulását. Este 5 óra tájban érték el Fischamendet, majd másnap Pozsonyt. 24 A Bécs felmentésére indított támadás idején már ismert volt, hogy Balthasar Simunich cs. kir. altábornagy egy erős dandárral Morvaországból betört a Felvidékre. Simunich csapatai elfoglalták Nagyszombatot, s már Pozsonyt fenyegették. Ezért a schwechati csata után Kossuth úgy intézkedett, hogy a Köpcsénybe beérkező csapatokból 8000 fő 22 löveggel induljon Simunich seregének elfogására. A Guyon Richárd ezredes parancsnoksága alá adott erőbe beosztották a Sándor-huszárok négy (más forrás szerint hat) századát, köztük Poeltenberg osztályát is. A csapatok azonban olyannyira kifáradtak, hogy pihenés nélkül nem lehetett megindítani őket; a többi magyar erő pedig, Simunich túlerejétől tartva meg sem kísérelte elállni az altábornagy útját. Guyon elővédje először november 3-án Nádasnál érte utol az ellenséget. A Sándor-huszárok lekaszabolták a hátrahagyott ellenséges utóvédet. Másnap, november 4én Jablonicnél került sor utóvédi ütközetre. Simunich kiűzése után Guyon követni akarta őt a határon túlra, de a huszártisztek kijelentették, hogy ők nem hajlandók átlépni a határt. így aztán a sereg visszatért a Kis-Kárpátok keleti oldalára, s Nádasnál foglalt állást. Poeltenberg két százada is ennél a dandárnál maradt, egészen november 20-ig. Ekkor a két századot Modoron és Pozsonyon át Miklósfalvára, majd onnan Zurányba (Zorndorf) indították. 25 Az osztályparancsnok November közepére a Sándor-huszárok hét, a feldunai hadseregnél szolgáló százada végre egyesült. Kossuth még Schwechat előtt tábornokká léptette elő Schweidel József ezredest, az ezred eddigi parancsnokát. Schweidel Schwechat után a feldunai hadsereg egyik hadosztályának parancsnokságát vette át, s átadta az ezred parancsnokságát Ferdinand Karger alezredesnek. Karger, akárcsak az ezred másik alezredese, Bárczay János Schweidel hadosztályának egyik dandárparancsnoki tisztét is megkapta. így amikor november második felében a nádasi dandárhoz beosztott két század Sándor-huszár is beérkezett a Védenyben, Nezsiderben és Gólán állomásozó dandárhoz, az ezred vezényletét a rangban legidősebb őrnagy, Poeltenberg vette át. Az ezred három századát azonban még december közepe előtt más dandárokhoz, valószínűleg Görgey Kornél és Zichy Lipót dandáraihoz rendelték. 26 Poeltenberg november 24-én Miklósfalváról intézett sajátkezű levelet Mészáros Lázár hadügyminiszterhez. Először is köszönetet mondott őrnagyi előléptetéséért, s a továbbiakban is Mészáros jóindulatába ajánlotta magát, amelynek megtartását ezentúl is legszentebb kötelességének tartja. Schweidel ezredes tábornoki előléptetésével az ezredben 24 MOL Görgey-lt. b/20. fasc. 471-475, 486, 492. f. Polák Vilmos egy másik helyen azt írja, hogy a Sándor-huszárok „a központban Görgei Artúr és Schweidel ezredes alatt működtek". 25 Az expedícióra ld. Guyon két jelentését. MOL Görgey-lt. b/21. fasc. Német nyelvű csataleírások, és ZÁMBELLY Lajos, 1889. 266-270. A két század visszarendelésére ld. Polák Vilmos emlékezéseit. 26 Az ezredparancsnokság Karger által történt átvételére ld. MOL HM Ált. 9867. A létszámokra és a diszlokációkra ld. a feldunai hadtest harcrendjeit. HL 1848-49. 3/192. (nov. 9.), MOL Csány-ir. 14. doboz. Iktatatlan iratok, (nov. 15.), Görgey-lt. b/47. fasc. (nov. 29, dec. 15.)
