Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
aradi hadbíróság 1849. augusztus 27-én és szeptember 15-én hallgatta ki. Az ítéletet szeptember 26-án hozták meg, amelyben bűnösnek találták lázadásban és felségárulásban, s ezért kötél általi halálra ítélték. Ugyanakkor a hadbíróság kérte Dessewffy, Lázár és Poeltenberg ítéletének enyhítését. A lőpor és golyó általi halálra való „kegyelmi felterjesztés" tartalmazta, hogy csak Dessewffy és Lázár látta át az osztrákok előtti fegyverletétel jelentőségét. Haynau megerősítette az ítéleteket, s kegyelme Dessewffy és Lázár esetében valóban csak a lőpor és a golyó általi halálra terjedt ki. 85 Az október 5-i ítéletkihirdetés után a halálra ítéltek búcsúztak az élettől. Dessewffyt felkereshette az ítéletkihirdetés után Máriássy János ezredes, akivel hónapokig együtt szolgált az I. hadtestben. Családjuktól, barátaiktól levéllel búcsúztak. Dessewffynek is ismert egy levéltöredéke, amelyben végrendelkezett néhány használati tárgyról. írt több levelet is, így feleségének, unokaöcsének, Dessewffy Lajos honvéd őrnagynak és Máriássy János ezredesnek. A feleségének írt búcsúlevélről tudjuk, hogy azt Szinyei Merse Emma halálakor koporsójában helyeztette el. A másik két levél kallódik valahol. A levelek megírása után Dessewffy, mint egy nyugodt lelkiismeretű ember, még aludt egy utolsót. Aludt, amikor október 6-án hajnalban megjelent nála lelki vigasz nyújtani Baló Béni református lelkész. Előbb a 4 lőpor és golyó általi halálra ítélt kivégzésére került sor. Kiss Ernő, Schweidel József és Dessewffy Arisztid tábornokokat és Lázár Vilmos ezredest háromnegyed hatkor agyonlőtték az aradi vár sáncai között. A holtestek elvitelét nem engedték meg, ennek ellenére több tábornok földi maradványát, köztük Dessewffy Arisztidét is elszállították unokatestvérei. Végső nyughelyet a Dessewffyek Sáros vármegyei margonyai birtokán lelt. 86 Dessewffy Arisztid a szabadságharc egyik legtevékenyebb és legmegbízhatóbb parancsnoka volt. Vállalkozó kedvével, gyors elhatározásaival és rendíthetetlen kitartásával több alkalommal is kitüntette magát az ütközetekben. A kompolti rajtaütéstől eltekintve, a legnagyobb érdemeket vesztes ütközetekben szerezte. A kiváló katona szimpatikus emberi tulajdonságokkal is rendelkezett, amivel kivívta a vele érintkezésbe kerülők megbecsülését. Eletének utolsó évei tragédiák sorozatából állt. A családi tragédiák után nem adta fel az újrakezdés esélyét. Második feleségétől azonban a nemzeti mártíromság választotta el. 85 KATONA Tamás 1979: II k. 75, 150-152, 183-184, 189, 196-225. o. 86 KATONA Tamás 1979: I. k. 44, 48, 207. o.
