Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka

aradi hadbíróság 1849. augusztus 27-én és szeptember 15-én hallgatta ki. Az ítéletet szep­tember 26-án hozták meg, amelyben bűnösnek találták lázadásban és felségárulásban, s ezért kötél általi halálra ítélték. Ugyanakkor a hadbíróság kérte Dessewffy, Lázár és Poel­tenberg ítéletének enyhítését. A lőpor és golyó általi halálra való „kegyelmi felterjesztés" tartalmazta, hogy csak Dessewffy és Lázár látta át az osztrákok előtti fegyverletétel jelentő­ségét. Haynau megerősítette az ítéleteket, s kegyelme Dessewffy és Lázár esetében valóban csak a lőpor és a golyó általi halálra terjedt ki. 85 Az október 5-i ítéletkihirdetés után a halálra ítéltek búcsúztak az élettől. Dessewffyt fel­kereshette az ítéletkihirdetés után Máriássy János ezredes, akivel hónapokig együtt szolgált az I. hadtestben. Családjuktól, barátaiktól levéllel búcsúztak. Dessewffynek is ismert egy le­véltöredéke, amelyben végrendelkezett néhány használati tárgyról. írt több levelet is, így feleségének, unokaöcsének, Dessewffy Lajos honvéd őrnagynak és Máriássy János ezredes­nek. A feleségének írt búcsúlevélről tudjuk, hogy azt Szinyei Merse Emma halálakor kopor­sójában helyeztette el. A másik két levél kallódik valahol. A levelek megírása után Dessewffy, mint egy nyugodt lelkiismeretű ember, még aludt egy utolsót. Aludt, amikor október 6-án haj­nalban megjelent nála lelki vigasz nyújtani Baló Béni református lelkész. Előbb a 4 lőpor és golyó általi halálra ítélt kivégzésére került sor. Kiss Ernő, Schweidel József és Dessewffy Arisztid tábornokokat és Lázár Vilmos ezredest háromnegyed hatkor agyonlőtték az aradi vár sáncai között. A holtestek elvitelét nem engedték meg, ennek ellenére több tábornok földi ma­radványát, köztük Dessewffy Arisztidét is elszállították unokatestvérei. Végső nyughelyet a Dessewffyek Sáros vármegyei margonyai birtokán lelt. 86 Dessewffy Arisztid a szabadságharc egyik legtevékenyebb és legmegbízhatóbb parancs­noka volt. Vállalkozó kedvével, gyors elhatározásaival és rendíthetetlen kitartásával több al­kalommal is kitüntette magát az ütközetekben. A kompolti rajtaütéstől eltekintve, a legna­gyobb érdemeket vesztes ütközetekben szerezte. A kiváló katona szimpatikus emberi tulaj­donságokkal is rendelkezett, amivel kivívta a vele érintkezésbe kerülők megbecsülését. Ele­tének utolsó évei tragédiák sorozatából állt. A családi tragédiák után nem adta fel az újra­kezdés esélyét. Második feleségétől azonban a nemzeti mártíromság választotta el. 85 KATONA Tamás 1979: II k. 75, 150-152, 183-184, 189, 196-225. o. 86 KATONA Tamás 1979: I. k. 44, 48, 207. o.

Next

/
Thumbnails
Contents