Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
Schlik üldözése közben kölcsönös bizalom alakult ki Dessewffy és a tőle közel 20 évvel fiatalabb Klapka között. A tevékeny és vállalkozó szellemű Dessewffyre kiábrándítóiag hatottak Dembinski kapkodó intézkedései, amelyeknek gyakran sem célját, sem értelmét nem látták. A nyiladozó ellenszenvet tovább erősítették február hátralévő eseményei, valamint a Dessewffy hatáskörén túllépő élelmezési és felszerelési problémák, amelyek megoldásában a fővezér törzse erélytelenül járt el. Az élelmezés visszásságaira Dessewffy a már korábban idézett február 16-i levélben hívta fel Klapka figyelmét, meglehetősen indulatos hangnemben. Hasonló hangnemben íródott február 20-i jelentése is: „...a hús felől gondoskodó biztos megbocsáthatatlan hanyagsága miatt a legénység minden hús nélkül szűkölködik; s erővel kénytelenültem a marhákat vásárolni, holott pénzem sincsen; ezért kérem a biztost még az éjjel kiküldetni; s velem tudatni vajon pénzért vagy ingyen kapja a legénység a húst." 51 A lábbelik elhasználódását jól tükrözi a 26. honvédzászlóalj parancsnokának, Beöthy századosnak Dessewffyhez intézett január 26-i jelentése: „A mostani rossz utak, s a zászlóaljnak tett nagy útjai a legénység lábbelijét annyira megrongálták, hogy kevés napok múlva a zászlóalji legénység nagy része mezítláb lesz kénytelen járni. Ugyanazért alázatosan kérem a Dandárparancsnokságot, méltóztassék zászlóaljam részére 500 bakancsnak kiadatását kegyesen eszközölni." A hiányok pótlásának a lassúságát jelzi, hogy Beöthy százados február 19-én is azt jelentette Dessewffynek, hogy zászlóaljának 240 bakancsra és 120 nadrágra van szüksége. 52 Tevékenysége a februári és a márciusi ellentámadási kísérletekben A fővezér és alparancsnokainak viszonya akkor romlott meg, amikor a nehezen egyesített magyar csapatok megkezdték a Pest elleni támadáshoz való felvonulásukat. A Miskolc-pesti útvonalon Klapka hadteste indult meg először, élén a Bulharyn-hadosztállyal. Dembinski terve az volt, hogy a Közép-Tiszához felvonuló délvidéki csapatok Szolnok elleni támadásával elvonja a miskolci irányról a császáriak figyelmét, s az így meggyengített ellenséges erőket legyőzve előrenyomul Pest felé. Tervéről azonban nem tájékoztatta beosztott hadtestparancsnokait, akiknek tájékozatlansága Dembinski számára számos szándéka elleni cselekedetet eredményezett. Február 17-én Dessewffy kémeitől arról értesült, hogy Kompolton egy 240 főből álló ellenséges vértesosztály állomásozik. A hír vétele után elhatározta, hogy másnap reggel huszáraival megtámadja őket. Klapka Dessewffy támadási elképzeléseit jóváhagyta. Február 18-án reggeli fél hatkor Dessewffy személyesen vezette a közel 3 századnyi huszár (3 szakasz Cuburg-, 5 szakasz Császár-, 3 szakasz Lehel-huszár) támadását a kompolti uradalmi kastélyban és a hozzá tartozó szérűs kertben elhelyezett vértesek ellen. Maklárról írt február 20-i jelentésében a következőképpen számolt be Klapkának a rajtaütésről: „...a ház előtt őröket látván kiállítva, azokat tüstént levágattam, és az éppen akkor már felkantározva volt lovaknál lévő vasasokat minden oldalról megtámadtattam, a készületben lévő és akkor már nyeregben ülő három szakaszra, - Uj Imre százados vezérlete alatt a Koburg huszárokkal támadást rendeltem, — ez alkalommal Uj Imre százados mind vitézsége, mind ügyessége által 51 HL 1848/49 14/227. 52 OL H 127 13. d. 343, 386, 475, HL 1848/49 14/152.
