Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
és Tiszafüred irányába történő esetleges előrenyomulásokról. Ugyanakkor fenn kellett tartania az összeköttetést a szomszédos dandárokkal is. Csapatait a feladatoknak megfelelően helyezte el: a 19. honvédzászlóaljat Felsőzsolcán, fél század Hunyadi-huszárt Szikszón, amely megfigyelő őrállomást létesített Forrón. Az abaúji önkéntesek Hejőcsabán állomásoztak, szemmel tartva a pesti és a tiszafüredi útvonalakat. A 26. honvédzászlóalj és a még szerveződőben lévő borsodi önkéntesek az ágyúkkal együtt Miskolcon voltak elhelyezve. A Coburghuszárok a Sajó-völgy szemmel tartására Szirmabesenyőn és Kelecsényben állomásoztak. 37 A fent említett feladatokat még Mészáros Lázár jelölte ki. Klapka elsődleges feladatának a Tisza vonalának a megtartását tekintette. Ezt írták elő számára az OHB-tól és a hadügyminisztérium táborkari főnökétől, Vetter Antal tábornoktól vett utasítások. Klapka úgy ítélte meg, hogy nagyobb számú haderő Miskolcon való állomásoztatása kedvezőtlenül befolyásolja a fő célt, ezért elrendelte, hogy Dessewffy csapatai Tokajhoz közelebb vonuljanak. Dessewffynek január 14-én előbb a 20. és a 42. honvédzászlóaljat, valamint fél század Hunyadi-huszárt kellett kiindítania Megyaszó felé. Január 16-án Miskolcot feladva Szikszón kellett összpontosulnia. Miskolc feladását azonban ellenezte Szemere Bertalan kormánybiztos felszerelési és politikai okokra hivatkozva, s megtiltotta Dessewffynek a parancs végrehajtását. Dessewffy ennek ellenére tartotta magát Klapka utasításához és január 17-re kiürítette Miskolcot. Ezt tette azért is, mert kémeitől értesült Schlik előrenyomulási szándékáról. 38 Dessewffy január 15-én a következőkben határozta meg legközelebbi feladatait Klapkához írt jelentésében: „Célom a dandáromat, miután sok ágyúm vagyon, összehúzni, és magamat úgy mozgóvá tenni, hogy ha netalán észrevennem, hogy az ellenség gyengébb, azt visszaverjem, ha pedig egész erejével jönne, a fő táborral a főparancsnokság által kijelölt módon egyesülni. " Hasonló tartalmú jelentést írt aznap az OHB-hoz Szemere is: „Dessewffy egy bátor, vállalkozó katona, talán az egyetlen katona, elhatározta velem, Szikszón azt megtámadni (az ellenséget - H. J.), ha nem egész erővel jön. " 39 Dessewffy kémei az ellenség előrenyomulásával kapcsolatban nem tévedtek A rendelkezésre álló erőkkel Schlik támadásra szánta el magát, hogy a magyarok ellenállásától függően kierőszakolja a tokaji átkelőt, vagy csak Klapka erőinek lekötésével biztosítsa a Windisch-Grätz által erősítésül küldött Schulzig-hadosztállyal való egyesülést. Dessewffy január 16-án jelentette a hadtestparancsnokságnak, hogy: „Az ellenség gyanús mozdulatai miatt szükségesnek láttam ma dandárommal Szikszóig előrenyomulni és ott a környéken magamat elhelyezni..., még pedig azért pontositottam az erőmet itt Szikszón össze, mert az ellenség messzire erős cirkáló csapatokat küldvén ki, nem akartam erőmet szétosztani... A Forrón előőrsön volt Hunyadi huszárok közül négyet ügyetlenségük miatt az ellenséges cirkálók elfogtak, - ez eset hallatára tüstént erős huszár csapat cirkálatra indult ki, azonban ez visszatérvén jelenté, hogy Forrón tálig haladván semmi ellenséget észre nem vettek. - Különben kémeim jelentése szerint az ellenség Hidas Németiben, Gönczön és Göncz Ruszkán vagyon és úgy látszik mintha szándéka volna előrenyomulni, azonban én minden mozdulatát figyelemmel követve ezekről tudósítást szerezni, és további mozdulataimat ezekhez alkalmazni fogom...minden elővigyázattal vagyok, hogy valamiképp készületlenül az ellenség ne találjon. " Másnap január 17-én azt jelentette, hogy: „A Fötáborral egyvonalban maradni célszerűnek látván ma Szikszón maradtam, - cirkálóim Forrón túl járnak, 37 HL 1848/49 9/286. 38 HL 1848/49 9/189, 286,402, OL H 147 13. d. 73., 112., HAJAGOS József 1994: 66-67. o. 39 HL 1848/49 9/285, OL H 2 OHB 1849:500.
