Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Csikány Tamás: Csikány Ferenc, a gyöngyösi nemzetőrség parancsnokának segédtisztje, honvédszázados
kai - mivel határőrök lévén ]4 , fekete szijjaik voltak, mint honvédeinknek - honvedeknek vélvén, csak akkor rémültek meg, midőn puskaagygyal mellbe taszigáltattak s elkísértettek A faluból sűrűen kirohanó ellenséges csapatok közül lehetetlen volt őket kimentenünk. Zászlóaljunk harmadik osztálya pedig, miután veszélyt nem gyanítva vigyázatlanul meszsze benyomult a faluba azt vette észre, hogy minden felől körülvéve van, és csak szuronyaik elszánt használása mentette meg őket, hogy mind foglyul nem estek az ellenség kezébe. Csikány százados és Pázmándy hadnagy halva maradt a csatatéren, Szabó főhadnagy elfogatott, és 86 altiszt és közhonvéd részint halva, részint sebesülve az ellenség kezébe esett. " 15 Itt ér véget Csikány Ferenc története. A zászlóaljparancsnok - nyilván, hogy saját felelősségét háttérbe tolja - „vigyázatlan"-sággal illette az osztály előretörését. Pedig itt arról van szó, hogy Csikány százados osztálya teljesítette egyedül a parancsot és Szálkáinak a „csendes hátra vonulás" mellett, vagy helyett a segítségről kellett volna gondoskodnia. Tápióbicske nem volt olyan nagy falu, hogy ez ne lett volna lehetséges. Az igazi felelős azonban az volt, aki a felderítést hanyagul kezelte és így lehetővé vált az elővéd meglépése. Csikány százados halálának körülményeiről Gyulai Pál révén tudunk további részleteket. A költő 1849 júniusában a pesti „Arany Sas" fogadóban tisztektől halottá, hogy Csikány megsebesülve és földre rogyva is „Előre!" - kiáltással tovább biztatta katonáit. Ez késztette Gyulait Hadnagy uram című versének megírására. 16 E hősi tett Zalár Józsefet is megihlette. «ELORE!» 17 Engem hivtak Csikány kapitánynak Toborzáskor csaptam fel bakának, Rosz diákból jó katona lettem, Negyvennyolczban kisült, hogy jól tettem. Még tavaszkor káplárbotot hordtam, De nyáron már honvédhadnagy voltam, Jó széles volt kiválasztott kardom, Tiszthez illő élet-halál harczon. A diákok mind hozzám esküdtek, Be is álltam fegyvermesteröknek, Ráczok ellen én is velők mentem, Helyt is álltak minden ütközetben. A tápió-bicskei csatába Hős csapatnak voltam kapitánya; Itt estem el, itt találtak halva, Emlékszem még utolsó szavamra. 14 Az osztrák I. (Jellacic) hadtesthez tartozó horvát határőrökről van szó. 15 SZÁLKAI Gergely 1889. 193-194 16 GYULAI Pál 1961 610. 17 ZALÁR 1898. 45^16.
