Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Török Ignác, a szabadságharc hadmérnök vértanúja (Török Ignác szabadságharc alatti tevékenységéhez kapcsolódó okmánytár)

horvátokkal szembenálló csapatokhoz. Queshl és Dósa századosok október folyamán távoztak el, nem vállalva a további magyar szolgálatot. így a nagyszabású erődítési munkálatok elrendelésekor az erődítési igazgatóságnak egyetlen hadmérnöke volt, Török Ignác. Ráadásul a vár nem rendelkezett műszaki alakulatokkal sem.

14 A hiányokat részben pótolta, hogy szeptember végén Komáromba vezényelték erődítési feladatok elvégzésére Klapka György századost. O azonban nem sokáig maradt itt, mert október 17-én Pozsonyba rendelték az ottani erődítési munkálatok irányítására. November l-jén Kossuth Lajos a Feldunai hadseregtől három mérnöki munkákban jártas tisztet vezényelt Komáromba, de közülük csak a korábban is tüzér tisztként ott szolgáló Johann May százados foglalta el szolgálati helyét. További hadmérnökökről való gondoskodás a hadügyminisztériumra hárult. De kikből is lehetett hadmérnök a magyar honvéd hadseregben? A magyar kézre került várak személyzetével csak 4 olyan hadmérnök (Török Ignác alezredes, Br. Stein Miksa százados, Szabó István főhadnagy, Nemegyei Bódog hadnagy) csatlakozott a honvédelemhez, akik végig harcolták a szabadságharcot. Hollán Ernő főhadnagy több hónapos csapattiszti szolgálat után, mint százados került vissza a mérnökkarba. Reaktiválta magát két 1848-ban nyugdíjazott hadmérnök is, Pénz Miklós százados és Gaál Miklós alezredes. A felsorolt tényleges hadmérnökökből azonban Gaál, Stein és Nemegyei más, műszaki tevékenységhez nem kapcsolódó beosztásban lettek alkalmazva. így tehát hadmérnökök korlátozott számban álltak a magyar kormány rendelkezésére. A mérnökkari tisztekben jelentkező hiányt más forrásokból kellett pótolni. A hadügyminisztérium szeptemberben és októberben több felszólítást tett közzé, amelyben jelentkezését kérte olyan egyéneknek, akik jártasak a mérnöki munkában. Az alkalmasnak talált jelentkezőket kinevezték mérnökkari tiszteknek. A szabadságharc folyamán a mérnökkarhoz kinevezett tisztek száma nem volt magas, mindössze 50 körülire tehető. A legtöbb hadmérnököt Komáromban alkalmazták. 1848 novemberében négy tisztet vezényeltek ide. Franz Heinrich százados évekkel korábban főhadnagyként lépett ki a mérnökkarból, s a Lánchíd építését hagyta ott az újbóli katonai szolgálatért. Br. Clauer Adolf főhadnagy hadfiként lépett ki a hadseregből, s 1848-ban vasútépítő mérnökként dolgozott. Baranyai József főhadnagy pontos mérnöki tevékenysége nem ismert, 1848 októberében nemzetőr tisztként folyamodott hadmérnöki alkalmazásért. Kari Popparich főhadnagy nem rendelkezett hadmérnöki végzettséggel, mégis mint mérnöki tevékenységben jártas tiszt lett Kossuth által a hadügyminisztériumnak ajánlva. Századosi ranggal Török Ignác segédtisztjeként kapott alkalmazást. December végén három polgári mérnökkel bővült az erődítési igazgatóság. Dobner János századosi, Mazur Pál főhadnagyi, Rothbauer Antal pedig hadnagyi rangot kapott. Ők korábban a határon folyó erődítési munkálatokban vettek részt. Thaly Zsigmond és Kallinger Izidor 1849 első hónapjaiban kerültek az erődítési igazgatóság állományába. A szabadságharc végére 13 hadmérnök tevékenykedett Komáromban. Az OHB által elrendelt erődítési munkálatokban novemberben és decemberben a felsorolt tisztek közül Török irányításával May, Heinrich, Clauer, Baranyai és Popparich vettek részt.

15 A műszaki alakulatokat nélkülöző vár 1849 márciusáig alig egy tucat áccsal rendelkezett az állomány szerinti segédszemélyzeten kívül. A szükséges napi 3000 fős munkaerőt az 14 SZINNYEI József 1887: 422-441. o., VIDOS Géza 1941: 19. o., BONA Gábor 1987: életrajzi adatok 15 BONA Gábor 1987: és 1988: életrajzi adatok, KÖZLÖNY 1848. és 1849. évi számai, SZINNYEI József 1887: 418-441. o., HL 1848/49 3/4., 3/115., OL H 2 OHB 1848:6662, 1849:7560., OL H 75 HM 1848: 9417., 10899, 11476.