Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Török Ignác, a szabadságharc hadmérnök vértanúja (Török Ignác szabadságharc alatti tevékenységéhez kapcsolódó okmánytár)
várat megtartani a császár hűségén, augusztusban beadta lemondását az osztrák és a magyar hadügyminisztériumnak is. Ismételt kérelmét szeptemberben mindkét minisztérium jóváhagyta. A magyar hadügyminisztérium azt hagyta meg Mertz számára, hogy a parancsnokságot adja át a rangidős tisztnek. Latour osztrák hadügyminiszter meghagyása szerint a parancsnokságot azonban csak a minden szempontból megbízható térparancsnoknak, Fischer ezredesnek adhatta át. A térparancsnok azonban „beteget jelentett" és eltávozott a várból, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy az erődítési igazgató felváltására érkező Török Ignác vált a rangidős tisztté és Mertz szeptember 28-án neki adta át a vár parancsnokságát. 7 Török várparancsnoksága mindössze egy napig tartott. Rajta kívül, mint honvéd alezredes, s a várparancsnok segédtisztje, Br. Majthényi István is a várban tartózkodott. Őt a magyar kormány a vár biztosítása érdekében küldte Komáromba, és ő volt kiszemelve Mertz esetleges utódjául is. Majthényi Mertz lemondásával még korántsem látta biztosítva a várat. A várőrséget képező csekély létszámú 62. Turszky-gyalogezred III. zászlóalja még nem tette le az esküt a magyar alkotmányra és a váratlanul Komáromba került, s várparancsnokká lett Törökről sem lehetett tudni, hogy fog e engedelmeskedni a magyar kormánynak. Majthényi szeptember 29-én eskütételre szólította fel a Turszkyakat. A sorkatonák a felszólításnak tisztjeik ellenszegülése ellenére is eleget tettek, leszaggatva császári jelvényeiket is. Mertz és az ellenszegülő tisztek még ezen a napon el is hagyták a várat. Török az események láttán lemondott a várparancsnokságról, átadta azt Majthényinak és csak az erődítési igazgatói beosztást tartotta meg. 8 Török helyzete kezdetben itt is meglehetősen kényelmetlen volt, mert személyét bizalmatlanul fogadták. Az érkezéséről tudósító szeptember 25-i kormánybiztosi jelentés azt a kérdést tette fel, hogy: „Bízhatni-e benne? " Október 13-án a lajtai tábornál tartózkodó Pázmándy Dénes, Csány László, Bónis Sámuel és Br. Luzsénszky Pál azt a tudósítást küldte az Országos Honvédelmi Bizottmány (továbbiakban OHB - H. J.) elnökének Kossuthnak, hogy: „Komárom nincs biztos kezekben, mert az ottani seregvezér (!), Török ellenszenvezik a magyar üggyel. " Javasolták máshová helyezését. A tudósítás vétele után az OHB biztos információk szerzésére szólította fel Sárközy József Komárom városi kormánybiztost. Sárközy megnyugtató híreket közölt Törökről. Jelentése tartalmazta, hogy Török magyar érzelmű, megbízható és kiváló képességű hadmérnök. Az utóbbit megerősíthette Schilling ezredes budai erődítési igazgató is, aki a császári hadsereg hadmérnöki főigazgatója számára október 30-án (!) szolgálati jellemzést készített Török Ignácról. Ez tartalmazta, hogy kiválóan alkalmas erődítési munkálatok irányítására. 9 Az, hogy Komáromban egy magas rangú, kiváló képzettségű hadmérnök teljesít szolgálatot, hamarosan fontossá vált a magyar politikai és katonai vezetés számára. Az október 30-i schwechati vereség után számolni kellett a császáriak támadásával. A magyar katonai vezetés Pozsonyt védhetetlennek tartotta, s ez szükségessé tette a hátrébb fekvő Komárom védműveinek megerősítését, kiegészítését. Ebből a célból tartott helyszíni szemlét Komáromban november 5-én Mészáros Lázár hadügyminiszter és Br. Hrabovszky János budai főhadparancsnok. 10 7 OL R 89 2. tétel, OL H 75 1848:7438., SZINNYEI József 1887: 31. o., HERMANN Róbert 1994: 47-52. o. 8 SZINNYEI József 1887: 31. o., KATONA Tamás 1979: II. k. 133. o., HERMANN Róbert 1994: 47-52. o. 9 OL H 2 OHB 1848:1072., VIDOS Géza 1941: 14-15. o. 10 OL H 2 OHB 1848:2530.
