Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Misóczki Lajos: Gyöngyösi múzeumügy 1852 - 1957

termében létrehozta a Mátra Múzeumot. De ez még csak jelképes alapítása volt az intézménynek, amelynek a neve már ott díszlett az ajtóra helyezett táblácskán. (Raktározásra a gimnázium két földszinti termét az igazgató, Kis Aladár engdte át a múzeumnak.)

175 Nagy az Orczy-kastély két termét meghagyta múzeumi raktárnak. (A járási múzeumot, a Nagy-Sóstó fölötti szikllás részre tervezte, de a kis-városházi múzeumi elhelyezés ezt tovább már nem indokolta.)

176 Nagy Gyula 1951/1952 telén folytatta a néprajzi, helytörténeti, anyag gyűjtését és küzdelmét a kastélyért. A város egyelőre tétlenül szemlélte törekvését, a járás meg tovább is Gyöngyösön kívül akarta a múzeumot végleges épülethez juttatni. A város Nagy szívós küzdelmét látva változtatott állásfoglalásán. 1952 elejétől az Orczy-épület megszervezésében megígérte a segítségét. Átengedte a jogilag már létező Mátra Múzeumnak a Guba-féle emlékanyag és valamennyi jogelőd múzeum gyűjteményét.

177 Noha Nagy máinem szorgalmazta a Sástó melletti múzeum felépítését, a járás tovább is ezt a tervet érlelte. Mindebből eredően Nagy egyszerre két tűzben tarthatta a vasat; múzeumügyben riválissá tette a várost és a járást.

178 A MMOK országos tudósítója részletesen ismertette Nagy gyöngyössolymosi és gyöngyösi múzeumalapító sikereit. Hangsúlyozta: ,,A központ örömmel fogadta a kezdeményezést."

179 Nagy ösztönzésére a járás 13 községében létesült Múzeumi Szervező Bizottság. 1952/1953-ban sikerült elérnie azt, hogy a MMOK közbelépésére a városi és a járási vb. végre kölcsönösen a Mátra Múzeum ügye mellé állt. Új volt Nagy munkájában az 1949-1951 között szövetkezetekbe, vagy nyugdíjba kényszerített kisiparosok és kiskereskedők iratainak és eszközeinek gyííjtése, továbbá a második világháború katonai áldozatai névsorának összeállítása. Ellenben nem sikerült megszereznie a Gyöngyösi Ipartársulat és jogutód Gyöngyösi Ipartestület irattárát, valamint az 1954 decemberében, az atkári határban előkerült bronzkori leleteket.

180 1954 őszén a gimnázium ismét egy termet engedett át a tárgyak raktározására, a város pedig az Orczy-kastély földszintjén újabb két tennet tett szabaddá. Nagy ideiglenesen mégis leállítatta a gyűjtést, mert a kastély udvara és földszinti folyosói is megteltek a tárgyakkal. Az 1954. július 12-i helyszíni szemle során Molnár Nándor, a város új vb elnöke, látva Nagy töretlen lelkesedését és eredményeit, kijelentette: ,,A gyöngyösi tanács mindent elkövet, hogy a kastélyból múzeumi épület legyen."

181 Levélben kérte a Munkaerő Tartalékok Hivatalának (MTH) országos központjától, hogy szeptember 1-jéig költöztesse ki a kastélyból a 192. sz. MHT Intézet két osztályát és a 8. sz. Tanműhelyét. A központ ezt szeptember 9-ig végrehajtotta, illetve „helyreállítva" átadta az épület északi, keleti és déli emeleti szárnyát és a pincét. Nagy a szakszervezetek távozásával 1955. január 27-én és november 10-én további termeket vett át.

182 A tetőző munkák miatt Nagy Gyula órakedvezményt kért a járástól. Ezt nemcsak megkapta, 175 MM HA, 96. sz., az 1951. szept. 1-ji Nagy-féle jegyzet 176 NAGY Gyula közlése és MM HA, 1622.95, NAGY Gyula: 3 éves a Mátra Múzeum; 1981. júl. 31.; 1981. okt. 8. A Mátra Múzeum története 177 GYVT V. B. I., Barna-féle gy., 1950-1956, az 1952. ápr. 10. és dec. 10-i átvételi és selejtezési jk. 2-22. A gyűjteményből 3 350 db „tönkrement állapotú'

1 volt. 178 NAGY Gyula közlése 179 Múzeumi Híradó, 1952, 67. Mátrai Múzeum és MM HA, 1622.95. Nagy Gyula önéletrajza, 1969. jan. 1. 180 Múzeumi Híradó, 1954. dec. 12., hivatkozva a Hevesmegyei Népújságra és NAGY Gyula közlése 181 GYVT V. B. I., MO, az 1951-1956. évi közművelődési gy. Az 1954. évi feljegyzések, 1954. júl. 12., 1. 182 GYVT V. B. I., MO., 1955. levezések. Vö.: Tanulmányi Értesítő 1958/1959, 14. A termek „helyreállításakor" több helyen eltűntették a barokk és klasszicista stukkókat, négy fehér márvány ajtókeretet, két kandallót, a szépséges cserépkályhákat és az emeleti termekből a padozat nyolcféle nemesfából készült intarziás parkettáját. NAGY Gyula és SÁNDOR László azonos közlése.