Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

B. Huszár Éva: Gyöngyös város belterületének változása

partja mentén sorakoznak, területeik az akkori beépített városterületen kívül voltak (5. ábra). A vizsgált időszakban a város területi növekedése a patakok völgyei (Gyöngyös, BelsőMérges) közötti eddig beépítetlen területeken É-D-i irányban, de különösen a Belső-Mérges bal partján (a város akkori K-i szélén) mutatkozik meg. A Ny-i nagyobbodás minimális mértékű. A területnövekedés és a népességszám növekedés a század végére beálló stagnálást mutatja. 1828-ban a lakosok száma 14146 fő a XIX. századi utolsó adat 1890-ben 16950 fő (1. táblázat). A XIX. század utolsó harmadában, viszonyítva a XVIII. század végéhez Egeilakosainak száma 100 év alatt 3586 fővel, Gyöngyösé viszont 6229 fővel növekedett.

114 Míg Gyöngyös a megye településeinek népességnövekedési ütemében a 45. helyet foglalta el, addig Eger a 98. helyen állt a vizsgált időszakban."

5 Erre az időszakra Gyöngyös lakossága Eger lakosságszámának 92,2%-a lett."

6 A közelítőleg 100 év alatt Gyöngyös lakosságszámának növekedése 163,3%-os, több mint 40%-kal haladta meg Eger lakosságának növekedési ütemét.

117 1880-ban Gyöngyös a házak számának nagysági sorrendjében szintén a második a megyében, házszám-növekedési üteme 415%-os volt. 1785-höz viszonyítva, 100 év alatt, erősen megközelítette Egert, ahol a házak számának növekedési üteme 420% ugyanebben az időben. Az adatok megengedik azt a következtetést, hogy a lakosság növekedését figyelembe véve Gyöngyös házaiban kell nagyobb lélekszámmal számolni a XIX. utolsó harmadában. A házak számának növekedése, Gyöngyösön főleg területnövekedést eredményez. Gyöngyös területi növekedése is jóval nagyobb ebben az időszakban, mint Egeré. Az Egerrel való összehasonlításban Gyöngyös a lakosságnövekedése és házszámnövekedése kedvező képet mutat, de önmagához képest a 100 évvel előbbi adatokkal való összehasonlítás már nem a prosperálást, inkább stagnálást mutat. Míg a lakosság a XVIII. század végére fél évszázad alatt nőtt közelítőleg a duplájára, addig a XIX. században az egész évszázad alatt összesen a lakosságszám csak 2700 fővel nőtt, vagyis a növekedés 50%-os (1 táblázat)! A város lélekszáma a múlt század második felében stagnált.

118 A stagnálás okai a fentebb már említett gazdasági, közlekedési negativitások, de jelezni kell, hogy 183 l-ben Gyöngyösön is nagyarányú volt a kolerajárvány pusztítása,"

9 amely jelentős népességcsökkenést okozott (1 táblázat, figyelmet érdemel az 1828-as és az 1850-es adat). Most először mutatható ki konkrétan a városban pusztító tűzvészek hatása a házak számában, az 185l-es, 1870-es, 1880-as és az 1890-es adatok alapján (2. táblázat). Az 1851-1870-es házszámadat az 1851-, 1856-os tűzvészeket jelzi, a házak számának 20 év alatti jelentéktelen növekedésével, miközben 1828 és 1851 között időszak 712 házszámnövekedést hozott (jóllehet a már említett új városrészek építése részben erre az időszakra esik). Ennél eklatánsabb az 1870-es és az 1890-es adat. E húsz éves időszakban 1872-ben pusztított a városban tűzvész, ezen időszak alatt a házak számszerinti csökkenése 248! A XX. században a város területe közelítőleg a kétszeresére növekedett. Látványos a változás a múlt század végi és az 1927 között időszakban. Bár 1927-re a területnövekedést 114 B. HUSZÁR ÉVA 1995. 89-90. 1 15 B. HUSZÁR ÉVA 1995. 89-90. 116 MENDÖL Tibor 1963. 61. 1 17 B. HUSZÁR Éva 1995. 88-89. 118 MENDÖL Tibor 1963. 376. 119 SZŰCS Gyula 1930. 9.