Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Bakó Ferenc: Adatok a Mátra Múzeum történetéhez
gyűjtemény is. A kettőnek együtt a „múzeum" megnevezést szánták. A gondolat kétségtelenül vadászok, erdészek anyagi és eszmei támogatásával született meg, aminek távlati célja egy országos jelentőségű és hatáskörű intézmény lett volna. Tárgyalásunk időpontjában ennek megvalósítása teljesen önkéntes alapon, meg is kezdődött: Nagy Gyula szervezése nyomán már az építőanyag egy részét fel is szállították a Mátrába a Sás-tóhoz, mert a „múzeumot" ide tervezték. Az alapítást hivatalosan a járási tanács támogatta, minthogy Nagy Gyula a járás egyik falujában működött és kapcsolatai elsősorban ehhez a szervezethez fűzték. Megismerve ezeket a terveket és tényeket, én is előadtam a véleményem. Ha múzeumot akarnak, úgy annak más feladatokkal, más helyen kellene működnie. Felsoroltam a múzeumi funkciókat, amelyek között csak egy részt kap a természettudomány, de Gyöngyösnek teljes profilú, hatáskörű intézményre van szüksége, amelyben lehetőleg mind az öt muzeológiai szaktudományt kellene művelni. Ugyanakkor intenzív ismeretterjesztő feladatai is lennének. A Sás-tó semmiképpen sem alkalmas múzeum számára, de itt van az Orczy kastély, a város tulajdonában, amely az utóbbi években hozzá méltatlan rendeltetést kapott. Meggyőződtem róla, hogy az ipari tanulóiskola tanműhelyét helyezték itt el és a robusztus munkagépek félelmetesen rázták és egyúttal rongálták az értékes építészeti emléket. Végül megegyeztünk abban, hogy a Mátra Múzeum szervezése úgy folytatódjék, hogy számára meg kell szerezni az Orczy kastélyt, feladatköre pedig a tájmúzeumokéval megegyező legyen. A minisztériumtól kapott megbízatás értelmében három évig segítettem a múzeum szervezését, elindítottam a tárgyak és dokumentumok szakszerű gyűjtését (ebben magam is tevékenyen részt vettem), irányítottam és végeztem az első állandó kiállítás rendezési munkálatait. A múzeumszervezés két irányban folyt: a már rendelkezésre álló épületben kialakítani a múzeum helyiségeit és a járás községeiben anyagi, erkölcsi segítséget, támogatást szerezni. Ez utóbbi feladathoz társult még: anyagilag és érzelmileg megnyerni Gyöngyös város vezetőségét. Ezt megnehezítette, hogy a járás és a város viszonya nem volt felhőtlen: a járási kezdeményezéseket a városiak nem mindig támogatták és fordítva. A múzeum ügyében azonban ezek a kisebb ellentétek elsimultak, mindkét testület anyagilag és más módon is segítette az intézmény megalakulását. A szervezés fő patrónusa azonban mindvégig a járás maradt, levelezésünk jórészt is ezt bizonyítja. A járási elnöknek írt levelemben kértem, hogy a községek költségvetése tartalmazzon pénzbeli támogatást, illetve ösztönözzék őket arra, hogy a még élő népviseletekből egy-egy kosztümöt ajánljon fel a lakosság erre a célra. Hasonló tartalmú levéllel fordultam Gyöngyös város tanácselnökéhez is. A levelekkel egy időben Nagy Gyula személyesen is eljárt és ígéretet kapott az Orczy kastély helyreállításához 60.000 forintra, emellett a felhívásnak megfelelően szorgalmazta a falvakban a tárgyak gyűjtését is. Tevékenységéről március 3 1-én adott számot egy levélben, amelyet a lelkesedés, az aktivitás és a bizalom fűt és ezt a települések népe között is el tudta terjeszteni. 8 A fentebb írt felkérésre felterjesztettem Nagy Gyulát a mellékfoglalkozású múzeumvezetői állásra, amit ő rövidesen meg is kapott. A kiállítási helyiségek helyreállításának költsége lassan összegyűlt, de ki kellett harcolni az épület kiürítését és átadását a szakmunkásképző részéről, aminek ügyét Nagy Gyula erélyesen kézbe vette. Június 3-án a minisztérium elrendeli, hogy az épület helyreállítására 8. A levél egy részét lásd a Függelékben: 2. sz.
