Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Szűcs György: A század tanúja: Herman Lipót
iránt, amelyek Herman egész művészetét végigkísérik majd. Akár sorsszerűnek is vehetjük, hogy a kiállítás alatt Julius Meier-Graefe német műtörténész éppen a Cézanne előtti piktúra korszakos alakjáról, Hans von Marées művészetéről tartott előadást az Emst Múzeum felolvasótermében. Marées volt az, aki a múlt század nyolcvanas éveiben született képeivel (Paris ítélete, Aranykor I-II, Hesperidák) összekötő kapocs volt a barokk művészet és a modern festészeti törekvések között. A kiállítást Herman művészbarátai is megtekintették, este vacsorát adtak a tiszteletére. Később — az év végi csoportkiállításon - maga Szinyei látta el értékes tanácsokkal, felhívta a figyelmét a ,,fejből való festés" veszélyeire (3509. old.), s egy olaszországi utazást javasolt neki, hogy eredetiben lássa példaképeit, amelyeket utánoz (3520. old.). Herman tudta, hogy Szinyei „szívvel-lélekkel naturalista", de azt is, hogy számára ez az út nem követhető. „Az egyszerű tájkép, csendélet vagy életkép bármilyen jól legyen is megfestve fantáziámat nem elégíti ki egészen. Nem hiszem, hogy a festészet csak ezekre szorítkozhat, de mert ma kevesebben foglalkoznak ilyfajta képek festésével, kénytelen vagyok belekapcsolódni a renaissance mestereibe, kiknek tárgyköre s megoldási módja - úgy érzem - sokkal közelebb feküsznek érzéseimhez, mint a maiak. Távolról sem találtam még meg az összhangot a képideál s a körülöttem folyó élet között, ezért kell még sokat próbálgatnom s tanulnom." - foglalta össze korai ars poeticáját Herman vallomásszerű naplójegyzetében (3520-3521. old.). Majd a továbbiakban hozzátette: „Bennem talán Szinyei hatása alatt (igen sokszor szoktunk mélyreható eszmecseréket folytatni a művészetről, ebben Molnár Géza s Réti István is szorgalmasan részt vesznek) egy egészséges konzervativizmus fejlődik, melynek szálai oda nyúlnak, ahonnan a fiatal Szinyei merítette erejét Courbet, Manet, Leibi s kis részben Böcklin-hez". (3524. old.). A következő év tavaszán aztán megvalósult a nagy kaland, olaszországi körutazása alkalmával egészen a Taormináig eljutott, de leginkább a múzeumok gyűjteményei, Michelangelo, Tiziano, Velázquez festészete kápráztatták el. Velencében találkoztak Iványi Grünwald Bélával, akivel megtekintették Tintoretto St. Rocco-beli festményeit, s elhatározták, hogy a nyáron Kecskeméten nagyszabású dolgokat csinálnak (3551. old.). A kecskeméti művésztelep 1909 után szerveződött meg, amikor a város polgármestere, Kada Elek hívására Iványi Grünwald Béla vezetésével a nagybányai festők egy csoportja ellátogatott az alföldi városba. 7 A műtermek ugyan csak 1912-re épültek fel, de addig is számos festő megfordult Kecskeméten, s a nagybányaiak (Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos és mások) mellett Budapestről Falus Elek, Herman Lipót, Kandó László, Szolnokról pedig Pólya Tibor érkeztek meg. A korrigáló tanárok Iványi Grünwald és Olgyay Ferenc lettek, bár eltérő stílusú tanítási módszereik feszültségeket eredményeztek a művésztelep hétköznapjaiban. Herman Iványi Grünwald művészetét érdeklődő rokonszenvvel figyelte, bár gyakran ellenpontozta a folyamatosan újító Perlrott Csaba Vilmos kubisztikus törekvéseivel. Herman úgy érezte, hogy a belső, organikus művészi fejlődéssel szemben Perlrott egy „hozott", külföldi divatirányzat hívéül szegődött, melynek csábítása a mindig megújulni kész Iványira is eléggé erősen hatott. Korábban Iványinak Nagybányán ténylegesen az volt az egyik fő érdeme, hogy művészete a frissebb irányzatok hatására sohasem laposodott el, s minden stíluskorszakában főműveket hozott létre. Az első világháború szinte minden művész pályáját derékba törte, Herman generációja katonaruhát öltött, s közülük kis szerencsével többen a sajtóközpont tudósító-riporterei lehettek mint Mednyánszky László, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Zádor István, Hennán Lipót. 7 SÜMEGI György 19%.
