Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Varga Sándor: A Paulai Szent Vince rendi irgalmas nővérek gyöngyösi működése különös tekintettel a kórház történetében betöltött szerepükre
„Egyetlen Segítő" kiadványokat a kórház betegei között terjesztik-e. Ha igen -akkor ezen kiadványoknak a terjesztését akadályozza meg." 59 Az apácák utolsó szolgálatban töltött munkanapja 1950. május 12-e. Erre a napra így emlékszik vissza Franciska nővér, aki később Nagy Ferencné néven még harmincöt évet töltött el a gyöngyösi kórházban, mint műtősnő. ,, Akkor egy napon behívattak valamennyiünket az igazgatói irodába. Köszönjük a munkájukat - mondta a kórház vezetője. ... Mi akkor már tudtuk, hogy miről van szó. ... Visszamentünk lakrészünkbe, ahol már a zsákjaink ki voltak készítve. Egy teherautó jött értünk, és elvitt bennünket a Fehérváriba." 60 A Franciska nővér által említett „lakrész" hasznosítására a tervek már készen álltak, hiszen fennmaradt egy jegyzőkönyv 1951. szeptember 4-i dátummal, amely már tényként állapítja meg, hogy ,,A kórház az elmúlt évben új sebészeti műtőt rendezett be..." 6 * Ez a műtőtraktus került az apácák szállásának helyére. 1950 őszén az igazgató főorvos jelentette a Népjóléti Minisztériumnak, hogy a vezetésem alatt álló közkórházban volt rendi ápolónő alkalmazásban nem áll" 62 Nézzük most meg annak az 1950. május 12-i napnak a történetét egy olyan fiatal ápolónő emlékei alapján, aki ezen a napon érkezett társaival a gyöngyösi kórházba, hogy felváltsák az apácákat. Ez az ápolónő - később főnővér - 38 évet töltött kórházi szolgálatban. ,,1950. május 12-én 13-an érkeztünk a 6 hónap és 11 nap elméleti és gyakorlati tudásunkkal a sátoraljaújhelyi ápolónőképzőből, az iskola padból az élet sűrűjébe. '^ 3 ,,Egész éjjel utaztunk, reggel kb. 7 órára érkeztünk meg az állomásra ... kaptunk reggelit, védőruhát, és szállást. Ezután átmentünk az intézmény főépületébe, ahol elfoglaltuk helyünket a beosztott munkaterületeken. Az egész leváltás kb. fél óra alatt zajlott le. ... Aznap reggel még az apácák látták el a betegek körüli teendőket. ... Legnehezebb volt a betegek bizalmának megnyerése... " M Fennmaradt, az a levél, melyet az akkor 83 éves Szent Vince rendi apáca írt Gabriella nővérnek 1990-ben 65 visszaemlékezve 1950. május 12-ére. ,,Igen nagy dolog 40 év után ilyen fontos dolog erről beszélni. így emlékszem a kórházi nővérek átjöttek a Fehérváriba így haza tudtak menni. .. A kisebb templomok Urban, Kálvária igen szegények voltak miséző, és áldoztató kelyhek alig voltak. Mindenhová adtak amire szükség volt. A Fejérvári kelyhét egy miséző áldozatát és apróságot a János halála előtt hivatta a Katona apát urat, neki adtuk át és én is jelen voltam. ... Mindent igen szegénynek láttam. Később a temető kápolna is ezekből lett felszerelve. Még olyan szegénység volt minden csekélységnek is örültek. A harmóniumot még Takács atya szerezte meg keservesen az Urbán templom javára, padjai a kálváriára kerültek. A Fejérvári kápolnáé, az Urbán templomé lett. A szegényház dolgait az Irma testvérek intézték. Mária tanoda dolgait a Káplán Mária intézte teljes egészében. 1,66 Ezzel a dokumentummal véget ért az irgalmas nővérek eseményekben igen gazdag, írásos emlékekben azonban annál szegényesebb története Gyöngyösön. 59 VARGA Sándor 1988. 62. 60 Gyöngyösi Hírek c. újság 1989. június 3. 61 VARGA Sándor 1995. 61 62 U.O.60. (Itt talán tévedett - valószínűleg tudatosan - a kórházigazgató, hiszen tudjuk, hogy a már idézett Franciska nővér is „kivetkőzött" apáca volt.) 63 A Szent Vince rendi apácák egészségügyi képzési ideje két év egészségügyi tanfolyam, és egy év előkészítő volt. 64 Deszpot Béláné nyugdíjas főnővér visszaemlékezése, melyet 1988. május 20-án készített számomra. 65 A címzett Gyetvai Gabriella, aki 1950 után mint világi ápolónő évtizedeken keresztül dolgozott még a kórházban. 66 A levelet - melyből részleteket közöltem - a címzett bocsátotta rendelkezésemre.
