Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Varga Sándor: A Paulai Szent Vince rendi irgalmas nővérek gyöngyösi működése különös tekintettel a kórház történetében betöltött szerepükre
Az már az eddigiekből is kiderült, hogy a betegek élelmezése a kedves nővérek feladatát képezte. Az pedig, hogy az előzőekben leírt étrend mennyiben felelt meg a kor dietikai feltételeinek külön tanulmányt érdemelne. Minden esetre a napi egy liter leves, a 20-50 dkg. szénhidrát, valamint a fehérje szükségletet biztosító tojás, és tej, valószínűleg biztosította a betegek napi kalória szükségletét. Arról már szintén szó esett, hogy a nyersanyagok biztosítása is a nővérek feladata volt egynémely élelmezési cikk (pl. hús) kivételével. Nem volt tehát közömbös, hogy milyen nyersanyagból, és mennyiért főznek. Hitéletbeli problémát okozott az, hogy a kórháznak nem volt megfelelő kápolnája. A kórházvezetés nem is volt olyan helyzetben, hogy kápolnaépítéssel foglakozzon. Volt ugyan egy imaterem, amely már 1856-ban is létezett, azonban ez közel sem elégítette ki az akkori kívánalmakat. Az, hogy 1865. december 8-án Bartakovics Béla egri érsek a kórház 1950-ig fennálló kápolnáját felszentelhette, az döntően az irgalmas nővérek érdeme, akik a cél érdekében gyűjtést rendeztek a városban. 39 Ez a kis kápolna a kórház főépületének földszintjén volt ( a régi sebészeti osztály ebédlője helyén). Bővítésére a kórház történetének századik esztendejében 1938-ban került sor, a kórházalapítás centenáriuma tiszteletére. Ekkorra készült el mennyezeti freskója is, amelyet Zsillé Kálmán festőművész készített. A freskó egykorú képe is ismeretes 40 , melyet 1938-ban az akkori kórházigazgató Dr. Wiltner Sándor a következőképpen írt le a kórházbizottság tagjainak: ,,Nagyon áhítatot keltő a mennyezeten a Zsillé Kálmán által festett freskó, mely boldog emlékű Vezekényi Istvánt ábrázolja betegvizsgálás közben, segédkezvén neki a Szent Vince rendi irgalmas nővérek, kiket ő telepített be a kórházba, és kik alapítás óta folytatják áldozatos munkájukat. ,, 41 A kápolna újabb bővítésének terve 1947-ben került ismét napirendre, erre a célra több mint 10.000 Ft. állt rendelkezésre (egy egész napos dolgozói élelmezés önköltségi ára 3 Ft 82 fillér volt). A kápolna háborús sérüléseket is szenvedett. A bővítés és a helyrehozatal költségei összességében elérték a 26.000.- Ft-ot. Kórházbizottsági ülésre került sor, ahol a bizottság úgy határozott, hogy a már rendelkezésre álló 10.000.- Ft. mellé még 4.000.- Ft. segélyt biztosít, és vállalta a szükség szerint jelentkező fuvar- és fizikai munka költségeit. A munka 1948. őszére készült el, és november 14-én az egri segédpüspök felszentelte a kórház megnagyobbított kápolnáját. Funkcióját csak rövid ideig tölthette be, mert 1950. júniusában a Népjóléti Minisztérium illetékese utasította a kórház igazgatóját, hogy a kórházi kápolnát azonnal zárassa be, és nyolc napon belül jelentse elképzelését a hasznosításra vonatkozóan. Végül is hosszas tanácskozás után az a döntés született, hogy raktár legyen belőle. Ezzel a kápolna sorsa megpecsételődött. Néhány évig valóban raktárként működött, berendezése szétszóródott. Szerencsére a kórház néhány dolgozója figyelemmel kísérte a berendezés sorsát, mely részben a Szent Orbán templomba került, van azonban olyan szobor is, amely a ferencesek templomában került elhelyezésre. A freskót, és a falakat leverték, a kórust elbontották, az így jellegtelenné vált puszta helyiség évtizedekig beépült a betegellátást kiszolgáló helyiségei közé. Fennmaradt viszont - sajnos nem eredeti formájában az a filagória, amely az apácák 39 VARGA Sándor 1995. 19. 40 Dezséri BACHÓ László 1938. 166. 41 A freskón három apáca képe látható. Magyarázatra szorulhat, hogy az első kórház-igazgató említése Hornerként, és Vezekényiként is történik. 1865-ben magyarosította a nevét, a kápolna freskójának képét közli Dezséri BACHÓ László 1938. 166.
