Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Lovász Béláné: XIX. századi jeles gyöngyösi személyiségek grafológiai vizsgálata

Én-kép Büszkeség, költői öntudat jellemzi. Önmagát állandóan megkérdőjelezi: önkontrollja jól működik, ismeri saját képességeit, határait. Természetesen szeretne nagyobb lenni (az aláírás paráfja is erre utal), de ezt nem teszi feltűnően vagy túlzó mértékben. Nem önimádó vagy önző - odafigyel másokra, sőt mások határozták meg céljait, elképzeléseit. Irányítani, uralkodni nem kíván másokon. Egyenes, őszinte ember. Tetteiért a felelősséget vállalja. Érzelmi háttér Alapvetően érzelmi beállítottságú, szenvedélyes egyéniség, de akaraterejével kontroll alatt tudja tartani érzelmeit. Viszonylag nyugodt, kiegyensúlyozott tipus, nem ideges vagy állandóan jövő-menő ember. Viselkedését a mesterkéletlenség jellemzi. Nagy a harmónia iránti igénye (vonalvezetés, z-betűk). Egész egyéniségét jellemző módon kismértékben meghatározza a borúlátás érzése (lefelé futó sorok). Ez már a fiatalkori írásokban is megfigyelhető, és szinte mindig jelen van kisebb/nagyobb mértékben. Az időnként ehhez járuló egyéb írássajátosságok (szó- és sotvégek leesése) a pesszimizmus, a kilátástalanság érzését jelezhetnék, de ezek az írásjegyek együtt csak az 185l-es mintában vannak jelen (itt is inkább pillanatnyi fáradtságot jeleznek). Eletének nyomait figyelve 1852-ből kerültek elő újabb adatok. A család ekkor Rhédén élt 7. sz. írásminta, 1/1 méretben (Nagyréde), amikor is a költő és egyébként - „polgári" foglalkozását tekintve - ügyvéd egy bizonyos Siposné asszonyt képviselt július 30-án a törvény előtt „úrbéri rendbeszedési ügyben".

4 4 Heves Megyei Levéltár VII-l/a / 178 N. réde 1-5. 1604 és 3216/1852.