Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében

Amidőn ünnepünk levél, Öröm miatt zajongtunk; Másik születésed napján: Már vérünkkel áldoztunk. Szép tavasz ifjú reggele! Vigasztalj meg bennünket.. Hiszen te feltámadásnak Szenteled életedet!... Később börtön éj borúit ránk, Köszöntőd lett a sóhaj, — Mely a leigázott népnek, Oly igazán, — s méltán fáj!... íme, neked most ez évben Érkezésed ünnepén: Lelkünk két virágát adjuk, Ez a hit és — a remény!... (é.n.) A magyar földm ívelő h öz Magyar fóldmívelő ember, Mikor leszesz gazda ember? Gazdája ősi földednek, Mit apáid szereztenek!? Most nem tiéd e szép birtok, Rajta nem díszlik népi jog; Lakója vagy, — és fizetsz bért Ezredéves birtokodért! És kit uralsz határidon, Az örül gyalázatodon... (1850) Nem mondják a bujdosónak: „Isten hozott! Örvendünk!" Megérkeztél, várva régen, Valahára ölelünk... A kedves vendég látásán Felmelegszik a kebel, Az arc örömtől piroslik; Nem úgy az üldözöttel... A bujdosó csak jövevény, Tőle megszabadulni: Első gondja legtöbbnek, — Nem ön kárán tanulni... Hideg, fagyos, sötét arcok Fogadják őt kimérten; Veszedelmét taglalgatják És ítélik keményen... Bujdosó Gyakran legmeghittebb barát, Vagy rokona a háznak Vádolja kíméletlenül — Mért van terhére másnak?... Igaz, hogy ezt csak titokban, Ám de meg kell azt súgni, Mit beszélnek,... hogy sorsáról Tudjon majd gondolkodni.... Ködbe borúit tekintettel Tévelyeg az üldözött, Lelke szörnyű fájdalmában Aliig, hogy meg nem törött... És amidőn néhány napot Gyötrődve már eltengett, Egy reggelen újságolják: "A hely veszedelmes lett!...