Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Nováki Gyula: Középkori várak új felmérése a Mátrában
JL_1 József 1980-1983 között kereste fel a várat Skerletz Ivánnal együtt. A várról rövid leírást és vázlatos rajzot közölt. 46 A várra történeti adatot nem ismerünk. 1275-ben emiitik a „Vylagus" - hegyet Gyöngyöstarján határában. 47 Mivel még csak „hegy"-nek nevezik, a vár ekkor feltehetően még nem állt. A Világosvár (vagy Világoshegy) (708,6 m) Gyöngyöstarjántói észak-északnyugatra 5 km-re emelkedik. Tőle északnyugatra 1,5 km-re magasodik föléje a 814,4 m magas Tótihegyes. A Világosvár hegye önállóan emelkedik ki messze környezetéből, rendkívül meredek, többnyire sziklás oldalaival feltűnő alakú. Teteje viszonylag keskeny, kb. 250 m hosszú gerincet képez, amelyet a vár teljes egészében magába foglal. A gerinc legmagasabb pontja a nyugat-északnyugati végében van, innen egyenletesen lejt a másik vége felé, kelet-délkelet irányába, amely már 30 méterrel alacsonyabb szintet jelent. A vár négyrészes. A felső vár az észak-északnyugati végében van. Legmagasabb része a gerinc végén igen meredek, sziklás hegyoldal felett húzódik, alig 6-8 m átmérőjű kis platóval, egyébként az egész felső vár belső területe dél irányában erősen lejt. Ennek aljában határolja egy, részben sziklába vágott árok, felkanyarodva a gerincre, azt átvágva. Az árok szélessége a déli oldalon 8-10, fent a gerincen 12-13 m. Az árok alján néhány nagy sziklatömb van, úgy tűnik, nem legurult, hanem bennehagyott, eredeti helyükön álló sziklák. A felső vár keleti vége különösen sziklás, az árkot ebbe vágták bele. Az árok belső oldala felett két, egymással össze nem függő, hosszúkás, mesterségesen a sziklába vágott, függőleges oldalú mélyedés van, mélységük 3, illetve 4 m. Rendeltetésük kérdéses, falnak nincs nyoma a felsznen. A gerincen az árok külső oldalán sánc húzódik, majd újabb, 12 m széles árok következik, de ez már sekélyebb. Utóbbi árok után az első elővárban haladhatunk lefelé a gerincen. 68 m után érjük el a következő, a gerincet átvágó árkot, szélessége 6, hossza kb. 15 m. A második elővár mindössze 14 m hosszú, majd újabb, az utolsó árok következik. Részben ezt is sziklába vágták, szélessége 8, hossza kb. 14 m. Az utóbbi két árokban eredeti helyén bennehagyott sziklatömbök vannak, feltehetően az átjárás könnyítésére. Az utolsó árkon túl már a harmadik elővárban vagyunk, amely a hegygerinc végéig, a meredekbe átváltó hegyoldalig tart. Szélei elmosódottak, nincs határozott perem, ezért a méretét sem lehet pontosan meghatározni. Hossza kb 90, szélessége a hegygerinc természetes alakja alapján kb. 20 m. A három elővárat a déli oldalon, a meredek hegyoldal felett, egyenes vonalban összefüggő terasz kíséri. Néhol csekély belső magassággal sánc is van a szélén. Ezt Dénes József habarcsos falmaradványnak tekinti, de ezt csak ásatással lehetne közelebbről meghatározni. Ez a terasz a harmadik (utolsó) elővárat is majdnem végig határolja. Az északi oldalon is van terasz, de csak a második elővár szélén és részben a harmadik elővárnál. Rövid szakaszon itt is csekély belső magasságú sáncot találunk. A vár teljes hossza megegyezik a hegygerinc természetes hosszával, vagyis kb. 250 m. A felső vár csupasz, füves, kevés bokorral, a többi részét jól áttekinthető ritkás erdő fedi. Egyedül az első elővár északi felét borítja áthatolhatatan sűrű bokor. A felszínen, amint azt Dénes József is említi, az Árpád-kor második feléből fehér színű korongolt cseréptöredékek és égett paticsok találhatók. 46 DÉNES József 1985. 82-83., 1990. 44. 47 GYÖRFFY György 1987. 139, 140.
