Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében
Csapó Máriával, a későbbi kitűnő író- és szerkesztővel. (Az ő húga volt Csapó Etel ke, Petőfi Cipruslombok Etelke sírjáról című ciklusának az ihletője.) Vachott Csapó Máriában szerető feleségre, megértő és segítő társra talált. Boldog házasságuk idején pesti lakásuk, az egykori Weinchem-házban írók, művészek és politikusok (így Vörösmarty, Bajza, Garay, Erdélyi János, Fáy András és mások) találkozóhelyévé vált. 1845 elejétől, egy félévig náluk lakott Petőfi Sándor is, Csapó Etelke korábbi szobájában. Vachott Sándorné Rajzok a múltból című művében így idézi vissza gyöngyösi hazalátogatásuk emlékét: ,,Dél tájban érkezénk meg Gyöngyösre, s így vidékének minden szépségét egyszerre felfoghatám, mikre egyébiránt férjem sem mulasztott el figyelmeztetni... Két vagy három hetet tölténk ott férjem anyai nagybátyjának, Kossuth Lajosnak házánál, ki rokoni szívességgel engedett át lakásából 2-3 szobát rendelkezésünkre. - A Hercsúth-féle ház, korábban férjem szülői háza volt, - ezek halála után vette azt meg a nagybátya. Heves megye kegyeleti márvány táblával jelzé azóta a házat, melyben Vachott Sándor született,... — itt folyt gyermek-kora, a forrón szeretett nővér, Kornélia oldalán, - itt siratta el a felejthetetlen, a korán elhunyt édes anyát, - itt ébredtek első költői érzelmei,... - csoda-e hát, ha meghatottan, ha illetődve léptem át a ház küszöbét, mely férjem szemei előtt, a múlt emlékeinek egész kis egyháza volt..." 51 Vachotték nem sokkal később - a feleség családjával együtt - Tápiósápra költöztek, s csak 1848-ban, a forradalmi események idején tértek vissza Pestre. A költő maga is részese volt a korszakalkotó eseményeknek, kormányhivatalt vállalt, Kossuth titkára lett, s költészetét is a forradalom és szabadságharc megéneklésének, majd a gyász és a remény kifejezésének a szolgálatába állította. Vachott Sándor az Athenaeum körének mélyérzésű, finom hangú költőjeként jelentkezett az irodalomban. Verselésére előbb az almanachlíra, Vörösmarty és Bajza (Esdeklés, Szépemhez, Kisfaludy Sándorhoz), majd az irodalmi népiesség, elsősorban Petőfi költészete hatott (Kertészleány, Népdal, A napipolitika költőihez). Erzelemvilágára is a népdalok egyszerű, természetes hangvétele, a szerelmi érzés, a család-, nép- és hazaszeretet (ez utóbbi ébrentartását elsősorban a nőktől várta), az önkény gyűlölete, a forradalom és szabadságharc mély átélése (A magyartalan hölgy, Eszmélődés, Ha nap vagy ó szabadság), a fájdalom és a remény hangjának megszólaltatása jellemző (Búcsú 1849-től, Gyászdal, Bú és remény). A Báthory Erzsébet című történelmi beszélyében pedig az esztelen vérengzést ítéli el. Tehetséges költő, verstechnikája könnyed, rímei szépen hangzók. Mind témaválasztásában, mind hangvételében elsősorban Vörösmarty követője volt. 52 A szabadságharc bukása után - korábbi szerepvállalása miatt - elfogták, de 1850-ben szabadon engedték. Ekkor családjával együtt visszatért szülőföldjére, és nagyrédei birtokán húzódott meg. Itt érte (1852 végén) az újabb elfogatási parancs, barátjának, az üldözött Sárosy Gyuláinak a rejtegetése miatt. A pesti Újépületbe hurcolták, s mivel néhány hónapi raboskodás után elméje elborult, szabadon engedték. Ezután a lassú elmúlás gyötrő és szomorú évei következtek: a Schwartzer-intézetbe szállították, és itt élt 1861. ápr. 9-én bekövetkezett haláláig. 51 VAHOTT Sándorné 1887. I. 240. 1. 52 Vahoft Sándor művei: V. S. versei, 1846; Báthory Erzsébet. Történelmi beszély, 1847; V. S. összes költeményei (Vahot Imre kiadásában), 1856; V. S. költeményei (Tóth Lőrinc bevezetőjével), 1869. - írásait angol, francia, héber és német antológia is közölte a 19. sz. második felében és a századfordulón.
