Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Kozári József: A gyöngyösi '56-os események a katonai források alapján
ségparancsnokot, hogy megerősítse a laktanya és a város közrendjének védelmét. Ennek érdekében Abasárról két harckocsizászlóaljat vezényeltek Gyöngyösre, megerősítették a Pipishegyi lőszerraktár őrségét, és a laktanya területére szállították a 34-es AKÖV járműparkját, megelőzendő azok jogtalan felhasználását. Az esti órákban tüntetés kezdődött több ezer ember részvételével. A tüntetők a középületek elé vonultak, majd az épületek birtokbavétele után az ott található okmányok égetéséhez fogtak. A helyszínre érkezett harckocsiszakasz azonban szétzavarta a tüntetést. "A h[arckocsi]k a feladatukat sikeresen végrehajtották, ezzel elejét vették a komolyabb rombolásnak és gyújtogatásnak Az éjszaka folyamán sűrű járőrözést hajtottunk végre". 12 A tömeghangulat láttán a helyőrségparancsnok utasítására a hadsereg megszállta a postát, a rendőrség és a járási kiegészítő parancsnokság pedig irattárával együtt a laktanyában nyert elhelyezést. A nyugtalanság október 28-án sem szűnt a városban. Ezen a napon válaszották be a városi munkástanácsba Bérces alezredest, valamint Csányi és Rácz századosokat. A három honvédtiszt a munkástanáccsal együttműködve igyekezett mindent megtenni a rend fenntartása érdekében. Ezt szolgálta a 18 órátől 5 óráig terjedő kijárási tilalom és a szesztilalom bevezetése, a helyi vasútállomás katonai biztosítása, a fegyver- és lőszerraktárak, valamint a laktanya őrségének megerősítése. Ez utóbbi intézkedéseket az is indokolta, hogy 28-án este egy 50 fős csoport fegyveres támadást intézett a pipishegyi lőszerraktár ellen. A támadókat két harckocsi kiküldésével kényszerítették távozásra, a kijárási tilalomnak ellenszegülőket pedig egy tiszti járőrcsoport erélyes fellépése késztette a rendelet betartására. "A Pipisre küldött harckocsiknak én voltam a parancsnoka - meséli egy hajdani résztvevő. Azt a parancsot kaptam, hogy vonuljak 3 harckocsival a Pipishegyi lőszerraktárhoz, mert az Izzó felőli oldalról megtámadták. Hozzáláttam a feladat végrehajtásához- Azt hiszem csak sorkatonák voltak velem, nem emlékszem, hogy tisztek is lettek volna a csoportban. Én menten az első harckocsival, én irányítottam rádión az egységet. Nagyon kellett figyelni, mert a katonák nem ismerték a járást. Nem is ismerhették, hiszen nemrég érkeztek Esztergomból. Ahogy elhagytuk Gyöngyöst, a mátrai vasút kereszteződésénél elejbünk löktek két vascsillét. Ezeket néhány lövéssel elsöpörtük és mentünk tovább. Ahogy a hegy alá értünk fegyverropogást és kézigránát robbanásokat hallottam. Megállítottam a harckocsikat, és két katonával felkúsztunk körülnézni. Az már az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy a lőszerraktárnak a gyár felőli oldalán van a haddelhadd. A mátrafüredi és a Gyöngyös felőli rész csendes volt. Igy nyugodtan fel tudtunk menni a harckocsikkal nem fenyegetett a kilövés veszéley. Odaértünk a bejárathoz, az ismerős őrparancsnok örömmel fogad, mondja hogy de jó hogy megjöttünk, arra hátul nagy zűr van. De hogy pontosan mi azt ő sem tudta. Magamhoz vettem egy géppisztolyt meg néhány kézigránátot, és pár katonával meg az abasáriak tisztjével, - mert most jut csak eszembe nem esztergomiakkal, hanem abasáriakkal mentem az akcióra, azokkal akik a megerősítésre jöttek előző nap — elindultunk a megadott irányba. Az őrséghez ér\>e nagyon megijedt, remegő kiskatonákat találtunk, de ránk nem lőtt senki. Sem akkor, sem később. Az őröket megnyugtattuk, leváltottuk, én magam is álltam ott őrségben, de semmi rendkívülit nem tapasztaltunk. Egyetlen lövés sem dördült el a kerítésen kívülről. Ma sem tudom megmondani, és akkor sem tudtam, így is jeletettem a laktanyába visszatérve, hogy mit történt. Lehet hogy az őrség esett pánikba és kezdett lövöldözni, de az is lehet, hogy a támadók megijedtek a helyszínre érkező harckocsiktól. 12. 4. gépesített hadosztály jelentése Hadtörténeti Levéltár 1956-os gyűjtemény 3. őrzési egység 489. 1.
