Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Szabó Jolán: Gyöngyös vásárai és piacai a 18.században
A vásárbírói tisztség és a tanácstagság nem különült el élesen egymástól, egyik viselése mintegy feltétele volt annak, hogy a másik hivatalt is elnyerhessék. így például Mészáros István 1713-14-ben a tanács tagja 1718/19-ben vásárbíró, majd 1721-től ismét a tanácsosok között találkozunk nevével. 1735-től pedig a vásárbíró egyidejűleg a tanács tagja is, s szinte kivétel nélkül a tanácsba kerültek a korábbi évek vásárbírái is 61 . További emelkedést is jelenthetett a hivatali ranglétrán e tisztség viselése, három volt vásárbíró a város bírói székébe került: Jancsó István 1751-53 között volt vásárbíró, 1769ben őt választották meg a város bírájává, Ludányi Imre 1780-82 között vásárbíró, 1794-től ő is bírói tisztségbe került és Frátrik Mihály 1807-es vásárbírósága után 1815-17 között volt Gyöngyös bírája. A vásárbírák szolgálatukért fizetést kaptak, pl. 1742-ben 50 forintban állapították meg illetményüket 62 . Feladatukat - melyek közül csak néhány tekinthető állandónak - többször is írásba foglalták. A 18. század elején csak eskümintáját rögzítették, nem készítettek részletes instrukciót 63 . Az eskü, melyet ünnepélyes keretek között tettek le a Szent Bertalan templomban még általános megfogalmazásokat tartalmazott, a konkrét feladatokat egy-egy határozat meghozatalakor jelölték meg, pontosabban a vásárbírót tették felelőssé, hogy a tanácsi statútumok végrehajtásra kerüljenek 64 . 1784. május 10-én jegyezték fel a városi protokollumba az első részletes instrukciót 65 . A 10 pontból álló utasítás néhány pontja konkrétumok nélküli, általánosságokat tartalmazott, így a bíró iránti engedelmesség, annak hatáskörének tiszteletben tartása, a takarékosság (6., 7., 9.). A többi pont viszont már jól meghatározott feladatokat tartalmazott: egy részük a helypénzek beszedéséhez kapcsolódott, ezt kellett felügyelnie, ha lehet személyesen véggezze, s tartsa zárva a beszedett pénzt (1„ 3., 10.). A másik fontos feladatkör a mértékek hitelességének ellenőrzése, a pékáruk árának megvizsgálása (2.). Feladata közé tartozott még a városi cselédek felügyelete is (5.). Kiadásairól köteles volt két havonta elszámolást készíteni, amit a bírónak kellett bemutatnia (8.). 1803-ban ismét előírták feladatukat 66 . Ekkor már rövid, konkrét utasításokat adtak: a városházánál a rend megtartása, cselédek felügyelete, mértékek hitelességének ellenőrzése, a házaló árusok nyilvántartása, "a Piartzon az ártalmas Szereknek árúitatását tilalmazza, és el szedvén a Patakba, vagy más helyre öntéssé", a vásárlók védelme a kofák és külső árusok felvásárlásával szemben, azaz 10 óráig ne engedélyezze a nagybani kereskedést; a szemetelők megbüntetése; koldusok felügyelete, a város szükségletére végzett vásárlások adminisztrációja. Az előbbieknél sokkal részletezőbb és bővebb az az instrukció, melyet 1820-ban fogalmaztak meg Kugyelka Mihály vásárbíró számára 67 . Az utasítás 11 pontja közül konkrétan 61 HML. V-101/a 1-16. rsz. Bercez Mihály, Slakta Ferenc, Csipán ímre, Réz Ambrus, Sloszári Pál stb. egyidejűleg vásárbíró és tanácstag is, Duda Mihály, Boros Mátyás pedig a vásárbírói tisztség viselése után került be a tanácsba. 62 HML. V-101/a 4. rsz. 572. 63 HML. V-101/a. 2. rsz. 229. 64 így például 1704. jún. 25-én határozatot hoz a tanács, hogy aki ünnepnapon 8-ig árul, áruját elkobozza (KOVÁCS Béla 1984. 33.). 1743-ban előírták a perecsiitők ellenőrzését (KOVÁCS Béla [Szerk.] 1984. 98-99.). 1748-ban determinálják az olaj iccével való mérését, amit a vásárbíró köteles kiadni (KOVÁCS Béla [Szerk.] 1984. 103.). Természetesen a piaci jövedelmek adminisztrációját is kötelezővé teszik (KOVÁCS Béla [Szerk.] 1984. 146.). 65 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 170-171.. 66 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 223-224. 67 HML. V-101/b. Fasc. CIV. 57. J9
