Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Szabó Jolán: Gyöngyös vásárai és piacai a 18.században

óra után engedélyezték: "... senkinek város Bélieknek, annal inkáb külső Lakosoknak regveli tiz oraig nem szabad öszveségvel venni vagy adni sub poena Confiscaîionis. " (1785)

28 Több alkalommal is megtiltották a kofák élelmiszer felvásárlását ("... az gyümölts, Zöldtség tojás és egyébb állapotok sub poena Confiscaîionis az kofáknak meg tiltassonak..." - 1806.)

29 A vásári és piaci rend megtartásához hozzátartozott az is, hogy az árusítók hiteles mértéket használjanak, s megfelelő minőségű terméket kínáljanak eladásra. 1716. június 9-én determinálják, hogy "az Piarczon levő s áruló kufároknak mindenikének ha font mértéke nem lészen s raita tapasztaltatik, hogj mértek nélkül az árúját, meg büntettetik... "

30 A hamis mértéket használókat szintúgy megbüntetik, és árujukat elkobozzák

31

. 1742-ben előírták az icce használatát, majd 1792-től a kőből készült mértékek helyett csak a rézből és vasból készülteket tartották elfogadhatóknak

32

. Az áruk minőségének ellenőrzését elsősorban a vásárbíró végezte, de a század elején a céhek is kaptak feladatot a vásári áruk ellenőrzésében, s a nem megfelelő minőségűeket elkobozták

33

. A piac és vásár helyének tisztán tartását szintén előírták, s fokozottan vigyáztak a tüzesetek megelőzésére is. 1797. augusztus 19-én determinálták: "Az mostani szörnyű nagy szárazság végett hogy valamely szerencsetlen törtinet ne Következzen, Köz akaratul el végeztetett hogy semmi szin alat sem az belső sem pedig az Barom vásárba Tüzet rakni, Dohányozni a vagy sütkirezni meg ne engedtessen."^ 1844. decemberében pedig a piacon áruló kofáknak tiltják meg azt, hogy fazekakban parazsat vigyenek magukkal, aminél melegedni szoktak

35

. A sokadalmak alkalmával a városban összegyűlt nagy tömeg a járványok terjedését is elősegítette. Éppen ezért 1842-ben a város főorvosának javaslatára az országos vásárok ideje alatt a beteg koldusok távoltartását határozták el

36

. Külön kell foglalkoznunk a görögök, vagy ahogy Gyöngyösön nevezték, az arnótok és a zsidók kereskedésének szabályozásával. Rájuk nem mindig ugyanazok a rendelkezések voltak érvényesek, őket megkülönböztették más idegen árusoktól. A gyöngyösi görögök 1711-ben kereskedő társaságot, un. kompániát alakítottak, mely kizárólagos jogot kapott "Törők Portékával" való kereskedésre, s egyben eltiltották őket magyarországi, illetve magyar mesterek termékeinek árusításától ("... az idegen Országhbélyi Portékán kívül ne légyen szabad várossúnkban kereskedni oly Jószágai mely Magyar Országban találtatik, hogy így dragaságh ne következek az el adásban: feő képpen Magyar Mester Munkálat, Csizmával, süvegel, dolmányai item annyival inkáb más Leguminákkal, az Lakossok kárával ne kereskedgyenek. "

37 28 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 178. 29 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 232. 1812-ben délután 2-től engedélyezik a nagybani felvásárlást (249.) Lásd még 102-103; 159-160; 265., 267., 272., 288., 298., 306., 343., 350. 30 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 50. 31 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 51. Lásd még 77., 96., 311-12. 32 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 97. Lásd még: 136., 196., 214., 272. 1837-ben a város csináltatott hiteles mértékeket (316.) 33 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 47., 98-99., 173. 34 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 213. A piac tisztántartására vonatkozó előírás: 160., 217., 227., 289-290. 35 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 344. 36 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 333. 37 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 40-41.